Azt csiripelték a verebek a szegedi korzón, hogy a városházi képviselők közül néhánynak kitelt az ideje. Az aktuális választások nyomán kellett fölállniuk városházi székeikből az esztendő utolsó közgyűlésén. Ahol amúgy arról is szó esett, hogy a városon kívülre telepített sertéspiac helyén, az elárvult Mars téren legyen általános piac. Lett is jó nagy, máig tartó.
Az áramszolgáltatás alig-alig működött a második világháborút záró esztendő vége felé, hát hamar nyugovóra tért a város. A szögedieknek volt idejük át- meg kibeszélni a köröttük háborgó történelmet. Elcsodálkozni, netán kajánul mosolyogni például azon, mily ballépés vezetett Tukats Sándor egykori szegedi főispán letartóztatásához.
Mentették volna sokan a szegedi gazdasági kisvasutat a végső pusztulástól. Nem jött össze. Pedig ötlet volt bőven. Például, hogy a MÁV a várost a tanyavilággal 1927 óta összekötő vonalon tanítsa leendő munkatársait. Esetleg a vágányokat helyezzék át, és a szerelvények a város és Sziksósfürdő között zakatoljanak. A megyei MÁV-főnök minderre közölte: szép álmok, de tessék fölébredni, mert sem ember, sem állam, aki mindezt finanszírozná. Hát, így nincs ma már kisvasútja Szegednek.
A második világháború második évében a hatalom mintha a kereskedelmi és ipari pályákra terelgette volna az ifjúságot. A kereskedelmi női iskolában, ahol amúgy az iskolaszék és a szegedi törzskönyvi hivatal is „lakott”, némely osztályban ötvennégyen kuporogtak.
Miközben kisebb-nagyobb perpatvarok közepette megbukott az aktuális kormány, a szögedieket a por fojtogatta. Ez nem volt szokatlan akkoriban, így a köz nyomására a városvezetés lépni kényszerült: 200 literes hordókból bütyköltek valami locsoló kocsi félét. Amikor a tákolmány először fölvonult a városháza elé, Lázár György polgármester és Rainer János rendőrfőkapitány elégedetten szemlélte az ablakból, miközben a föntebb említett köz, némileg hálátlanul, hangos röhejre fakadt a porűző hordószörny láttán.
Ekkortájt még senki nem gondolkodott szabadtéri játékokban, hiszen a Dóm tér helyén a régi templom, meg az öreg házak álltak, melyeket a 25 esztendővel korábbi nagy árvíz megkímélt. De a szögediek fogadalma az új templom emeléséről folyvást napirenden volt. A székes fővárosban például kiállítást rendeztek Isten majdani új házának 35 féle tervéből.
Várostörténeti karcolatok Szeged múltjából, Zoltán Csaba tollából.
A történetek forrása a Somogyi-könyvtár folyóirat gyűjteménye. Köszönet a Könyvtárnak a segítségért. www.sk-szeged.hu