Unom a szokványos színházat. A kőszínházakban, vagy a kommersz polgári kisszínházakban akadnak ugyan ötletes megoldások, jó alakítások, érdekes és élvezhető darabok, de csak elvétve, és nagyon ritka, amikor elementáris erővel ragad meg egy előadás.
A Thealter fesztiválon sem mindegyik ilyen, de nagyobb esélye van szegény, kiéhezett, Szegeden ragadt nézőnek izgalmas színházi élményben részesülnie. Nem sok embert érint ez a bő hét, de azon párszázaknak, ez az éves felfrissülés, egy nagy levegővétel a szokvány mocsarában.
Felröppent, hogy lehet, utoljára tudunk ilyen töményen levegőt venni. Maga Balog József, a fesztivál vezetője mondta nyitóbeszédében. Az új előadóművészeti törvény kategorizálási rendszere alapján ugyanis a MASZK egyesület, és szegeden még a Metanoia Artopédia, a Focus Műhely és a Pinceszínház a 6-os kategóriába tartozik, amelynek finanszírozási pályázatait már elbírálták ugyan, de a miniszter még nem hagyta jóvá, nem írt alá egy papírt, így a pénzek sem mozdulnak sehova. Hopp és kopp, látszólag egyszerű sztori, maradjunk is a látszatnál.
Ez a megvonás - jobb esetben várakoztatás - országos szinten 95 színházat vagy társulatot érint. A fesztivál főszervezője éles logikai következtetéssel vonta le a tanulságot: vagy “rossz, amit csinálunk...”. Vagy ha rossz nem is, nem érdekes. A beszéd végére Balog egy kis “politikát” is beemelt, - óhatatlan, hiszen már mindenhova beférkőzött - mondván: rendszerek ide-vagy oda, a régi fejesek nem olvastak Puskint, de legalább emlékeztek rá, hogy az valamiért fontos. Ma sem olvasnak, de már nem is emlékeznek. Ez végül is jó dolog, mert azzal, aki nem emlékszik, sok mindent el lehet hitetni.
Zárómondatában azért tisztázta: “ha politikai beszédet mondtam volna, úgy fejeztem volna be:
Hajrá Thealter! Hajrá Thealterek!”
Nem csak a pénztárca slanksága nem kedvez a fesztiválnak, befogadóhely-gondok is vannak. A régi JATE klub felújítása miatt az Ekisfeszt programokat szétszórták a különböző helyszínekre, a piros úszóház hiánya pedig a záróbulit lőtte ki.
Egy perces gyászszünet. Miután elmorzsoltuk azt a magányos könnycseppet a haldokló kultúráért, amit a záróbeszéd csikart ki, gyorsan rájöhettünk, hogy azért 10 napon keresztül, átlag napi két előadás befogadása bőven elég, legfeljebb nem mindig választhattuk, hogy melyik kettő legyen.
De kinek kell választás, ha a programfüzet megmondhatja, mit kell nézni. Egyébként is jórészt Tolnai húrjain pengetnek, pontosabban lexikonjában lapozgatnak - ha szereti valaki, úgy is jó lesz, ha nem, akkor csak lehet - azon kívül csak néhány 20 éve létező társulat mutatja meg magát osztozva a költségvetésileg bicebócára sikeredett 20. Thealter fesztivál jubileumán.
Minden keserűség ellenére - ami óhatatlanul beleszól a fesztivál tónusába -, ez a rendezvénysorozat az a falat kenyér, amin aztán hónapokon keresztül rágódhatunk éhség nélkül. Felesleges egy-egy előadást kiemelni, mert azzal a nem említett kisebbséget sérteném, egyszerűen jönni kell,
nyitni, nézni,
szétnézni, belelátni,
lehántani,
emelvényre fölpakolni,
lezuhanni,
átölelni vagy kiköpni,
tükörbe bele,
kacsintgatani,
falamingókkal,
borozgatni,
és mindenképpen
emészteni.
Friss
Érdekességek
