Este van, meló után kiülök az erkélyre. Kezemben egy hideg sörrel hátradőlök a műanyag széken. Panel lakás, nem nagy élmény az erkély. Szemben a víztorony sem tud már újat mutatni. Gatyarohasztó meleg van, a tojásaim 3 perc alatt megfőnek. Pedig múlt héten még a téli holmit hordtam. Nem jó ez így. Minden olyan szürke.
Lent a téren bandázik pár suhanc, bömböltetik a mobilt. Parov Stelar, The mojo radio gang. Tudom mi hiányzik! A Partfürdő, a délutáni sörözés a medenceparton, aztán az izzadtan egymásnak verődő testek a dübörgő zajban, a por, amitől a Russkaja traktorja alatt levegőt sem lehet kapni, a céltalan császkálás, ami közben mindig történik valami, a hot dog, a pizzaszelet, a tubososmájas és a világmegváltó eszmecserék a Zöld negyedben. Egyszóval a SZIN. A nulladik napon fellépő Parov Stelar, aki az utóbbi évek legzseniálisabb producere, aki a legnagyobb könnyűzenei fesztiváloktól kezdve rangos jazzfesztekig mindenhol föllépett, csak a hab a tortán. Most, hogy ez eszembe jutott, belekortyolok a sörbe. Rosszabb íze van, pedig minőségesebb fajta.
Ejj, az a nulladik nap. Már elindult a visszaszámlálás! Már délután elkezdődik majd a kiéhezett hepaj. Látom előre, ahogy a Malacka és a Tahón röhögve ugrálok, aztán átmegyek sírva vigadni Fabula Rasara, majd Korai Örömre elszállok, de Beardyman visszarángat a földre, és leesik az állam, Russkaja-ra minden energiát kiugrálok magamból, de Parov Stelar még mindig föl tud szabadítani annyit, hogy ha utána nem esek holtan össze, akkor a Technoid Community drum and bass partyján végzem.
De nem csak a nagy sztárok adhatnak élményt. Az igazi meglepetéseket a délután fellépő kevésbé befutott szegedi bandák szolgáltatják évről évre. Sheket, SKAtch, Honey Beast, IFS, Pont4, és még sorolhatnám. Szeged könnyűzenei krémje.
De most még itt ülök ezen a hitvány széken, amihez már teljesen hozzáragadtam az izzadtságtól, mégsem lehetek biztos benne, hogy holnap után nem lesz szükségem a kabátomra. Remélem a Tisza lemegy időben, és sikerül gatyába rázni a partfürdőt, felépíteni a nyárzáró buli helyszínét. Valamint azt is remélem, hogy idén nem lesz olyan intoleráns és szűklátókörű Szeged népe, mint tavaly; hogy belátja: ez a fesztivál a 365 napból 4-be rondít bele kicsit, cserébe fiatalok tízezrei érzik jól magukat, több ezer potenciális - vagy már végzett – egyetemista ismeri meg a várost, és jön majd ide tanulni vagy a későbbiekben akár egy vállalat élén munkahelyet teremteni. Akik nem jönnek a partfürdőn belülre, csak 4 napot kell kibírniuk füldugóval, viszont a bentlevőknek ez az utolsó lehetőségük, hogy emlékezetessé tegyék a yarat. Utána már minden csak rosszabb lesz majd’ egy évig.
Jön a suli, a meló, a güri, a robot hónapokon át, így hát kell az élmény, amibe lehet kapaszkodni a túléléshez. Ülhetnék itt minden este az erkélyen, még spórolnék is vele. Mégis másról fantáziálok. Halvány másnaposságról, a sátorban ébredésről a 40 fokos melegben, amit egy kávé követ, mielőtt a medencébe mosom az előző este izzadtságát. Aztán leülök a partjára. Kezemben egy hideg sörrel hátradőlök egy kényelmes nyugágyban. Ahogy múlik a fejfájás, tisztul a kép: a medencében lévő nyüzsgés, a matracok, a repülő labdák, a rázkódó fürdőruha-felsők, és hátracsapódó hajak mindig tudnak újat mutatni. Gatyarohasztó meleg van, a tojásaim 3 perc alatt megfőnek, de nem érdekel. Jó ez így, verőfény van és élénk színek.
Kapcsolódó cikkek
Friss
Érdekességek
