Úgy tűnt, Szeged 2011-ben az izgalmas koncertek városa lesz, noha senki nem tudott róla. Legalábbis azon a nagyjából százfős közegen kívül, akik rendszeresen látogatták az end hits és a Jazz Kocsma, Grand Café, Garaboncziás háromszög állomásai által megvalósuló programokat. A koncertek jelentős része mögött Vad Zsolt, az end hits egyik szerzője, koncertszervezője állt, aki időt, energiát áldozva leszervezte a zenekarokat, hogy annak a 30-50 embernek, akik eljöttek meghallgatni, élményt okozzon.
Focus-ban Benkő Imola
A Focus Műhely produkciójaként sok különböző stílusú, eszköztárú és témájú előadást láthatott a kitartó törzsközönség (ha van ilyen egyáltalán). A sokszínűség nem meglepő, Benkő Imola rendezéseiben reflektál az őt feszítő kérdésekre, az általa látott világra, és a színházról alkotott nézeteire. 1979-ben született Temesváron, a szabad szellemiségű, sok nemzetiségű városban magyar óvodába és iskolába járt, mégis gyakran megkérdezik tőle, hogy „román-e vagy?”.
A pokol mosolya – Interjú Teszáry Péterrel
Anyu nem csomagolt elég kaját? Kevesebb az ösztöndíj? Nem futja a következő JATE bulira? Sokan fel se tudjuk fogni, milyen lehet, amikor ezek helyett azon kell rágódni, hogy vajon holnap lesz-e hol lakni? Teszáry Péter sem aggódik, pozitívan és elhivatottan tekint a holnapra, az elmúlt 10 év azt bizonyítja, hogy így nagyobb esélye van a túlélésre. 16 éves kora óta él egyedül, fenntartja magát, dolgozik, tanul, zenél, blogol, ír, és halad az útján előre. Volt már rosszabbul is, például, amikor művészneve, a Smile of Hell megszületett.
Tóth Pétert úgy tűnik, nagyon megszerette az a maroknyi szegedi közönség, akik ősszel megnézték az „Emberek, magyarok, íme a költő” című József Attila estjét. Most „Vannak vidékek… vannak költők… vannak versek” című összeállításával mutatkozott be újra.
Kicsin kínos…”?
Az idősödő nemzedék aggályaival ellentétben, vannak még olyan fiatalok, akik foglalkoznak a kultúrával, próbálnak tenni azért, hogy minél üdébb, frissebb kulturális élet vegye körül a szegedi fiatalokat. Dolguk nem egyszerű, még az egyetemistákat is nehéz elcsábítani egy-egy kiállításra vagy felolvasóestre.
Hajnali kelés, álmos fogmosás, 8 órára ott kell lennem a Bábszínház kamaratermének bejárata előtt. Még a vérkeringésem is alszik. Nem ideális helyzet, de Kövér László, az igazgató csak ebben az időpontban ér rá interjút adni.