Lehetett volna jobb is – foglalja össze véleményét tömören a szegedi helytörténész, aki már több mint négy hónapja kalauzunk az éjjel nappali szoborkiállításon. 2000 óta áll a felújított Klauzál téren, a Kárász-ház előtt a Millenniumi díszkút, Tóbiás Klára alkotása, mely az Árpád-házi királyoknak állít emléket.
A Klauzál tér sokáig egy pólusú volt, hiszen csak Kossuth Lajos hatalmas bronz szobra uralta a területet, majd a jelenlegi díszkút helyén, a nyugati oldalon állt egy ideig a „Táncosnő” (jelenleg az Anna-kút dísze), majd jó pár évig itt volt látható a „Kenyérszegő” is (a Dugonics téren, az áruházak előtti parkban találjuk ma). Igazán egyik sem működött ebben a térben, míg a Millenniumi díszkút abszolút működik. A szegediek megszerették a, köznapiasan csak Oroszlános kútként emlegetett díszkutat. Sokszor látok itt gyerekeket, családokat, mindig vannak emberek körülötte – mondja a szegedi szobrok ismerője és kutatója, Dr. Tóth Attila.
Megmondom őszintén én különösebben nem kedvelem ezt a művet. Annak idején meg is írtam a magam véleményét, kritikáját. Említek néhány különösen problémás dolgot, de nem akarok részletesen kitérni erre, nem szeretném, ha ez csak erről szólna. A 10 év távlatából már kevésbé kavar fel ez a dolog. Megszoktam a szobrot, már érzelemmentesen tudok elmenni mellette – teszi hozzá a művészeti szakíró, és folytatja: Építészetileg csak dicséret illeti a szimbolikus kutat: nagyon szépen él a térben, jól ki lett találva a helye, a talapzata, fantasztikus, ahogy elegánsan felvezeti a látványt.
Ha az ember elmélyed a részletekben, bizonyára zavarja a sok, kissé erőszakoltnak tűnő képzettársítás, amiket a kompozícióban bőven találhatunk. Van itt Árpád-ház - hiszen a millennium jegyében járunk -, megjelennek kígyók, de a díszkút abszolút főszereplői az oroszlánok, amik hordozzák az országalmát. Sőt ezek az oroszlánok szárnyasok, amiről azonnal Velence jut az ember eszébe. Egyáltalán mit keres a védett olasz jelkép a szegedi köztéren? Szeretjük a mediterrán hangulatot hangsúlyozni. Talán így – mondja Dr. Tóth Attila, helytörténész. Az viszont ismét negatívum sajnos, hogy az ember nem sok plasztikai örömet nem talál a figurákban, hiszen az összes oroszlán tökéletesen egyforma. Ráadásul vadállatnak nem elég vadak, szimbólumnak meg túl életszerűek. Talán igényesebb, élvezhetőbb és izgalmasabb mű született volna, ha az állatokat különböző formában jelenítette volna meg az alkotó.
Az egyéni ízlés kérdése, hogy egyáltalán, feltétlenül oroszlánoknak kell-e az országalmát hordozniuk. Az is kérdés, hogy szükséges-e egy díszkútba mindenféle ideológiát belevinni, hiszen ebben többféle síkon is megjelennek különféle mítoszok. Az alsó réteg egy pogány világ mitikus jelvényeit hordozza, míg a négy oroszlán, négy féle erény megjelenítői: így a keleti a hitet, a déli a fényt, a nyugati a becsületet, az északi pedig a bátorságot szimbolizálja. Vannak itt még melegebb napokon vizet fröcskölő kígyók is, amik a lét alsó szféráit jelképezik. Az oroszlánok a középsőt, a szárnyaik és az országalma pedig a felső világba repítik a Fény kútjának vizére szomjazót. A végeredmény viszont sajnos egy szellemiekben zavaros, jelképeiben igen ellentmondásos kompozíció – jegyzi meg a szoborkutató.
Ezeket a gondolatokat viszont tegyük egy képletes zárójelbe, hiszen mindennek ellenére, ezekkel a hibákkal együtt is, az emberek szeretik ezt a szobrot – mondja a szakember. Tökéletesen beilleszkedett a térbe, összeforrott Szeged városképével, a Klauzál tér szép dísze. Egy szó, mint száz kár kritikával illetni, hiszen ez egy alapvetően pozitív példa. Értem ezt úgy, hogy nem is olyan régen itt még autók parkoltak, és emlékszem, hogy rettentő zűrzavaros tér volt ez. Az emberben csupán ambivalens érzések kavarognak: hiszen ez lehetett volna jobb is! – foglalja össze véleményét.
