Élvezik az interaktív órákat a diákok: a kicsik játék közben tanulnak, a nagyok pedig számos többletfunkcióját ki tudják használni a számítógépes oktatásnak. A modern oktatásba tekintettünk bele egy alsós és egy felsõs osztályban a szõregi iskolában.
Több mint 508 millió forintból modernizálták az önkormányzati iskolák számítástechnikai felszereltségét tavaly Szegeden. Tizenkilenc általános és hét középfokú oktatási intézményben, összesen 38 „oktatásifeladat- ellátási helyszínen” cserélték le az informatikai berendezéseket a tanév végéig. Többek között tanulói laptopokat, érintõképernyõs táblákat kaptak az intézmények, amelyeket azóta a mindennapi oktatás részévé tettek. Kíváncsiak voltunk, hogyan váltak be ezek az eszközök, ezért beültünk egy „interaktív órára” a szõregi SZKKT Kossuth Lajos Iskolába.
Még az elsõsök is teljes természetességgel kezelik a számítógépes felületet kinagyító, érintõképernyõs táblát. Egymás után szaladnak ki a táblához „játszani” – merthogy õk ezt annak tekintik. Külön házba húzzák a magánhangzókat és a mássalhangzókat, szómemóriáznak, folyószövegben karikázzák be a megadott betût. S közben pedig észre sem veszik, hogy az olvasást gyakorolják.
– Ezek a feladatok fenntartják az éberséget, nem unalmas az óra a gyerekek számára – mesélte tapasztalatait Bányainé Seprenyi Gabriella tanítónõ. Mint mondta, bár az elsõ idõszakban sok felkészülést igényelt, hogy be tudja építeni az órába az interaktív eszközöket, ma már kifejezetten hiányzik, ha valami miatt nem tudja használni. – Az internetre is bármikor fel tudok csatlakozni, és ki tudom keresni, ami a tananyag során felmerül. Megnézünk például egy rövid mesét, vagy meghallgatunk egy verset. De vannak különbözõ 3D-s animációk is – legutóbb például egy repülõt mutattam a gyerekeknek. Sokkal hatásosabb, mint egy tankönyvi kép.
A szõregi iskola elsõsei már nem is használnak hagyományos, zöld táblát. Amikor arra kértük õket, hogy az utolsó mohikánként itt maradt, négyzetrácsos felületre próbáljanak meg számokat írni krétával, meglehetõsen nagy bajban voltak. – Az interaktív táblára a tollhoz hasonló eszközzel írnak, amit sokkal könnyebb fogniuk – magyarázta a pedagógus. Hozzátette: a világító felületre nagyobb, jobban látható betûket és számokat lehet írni, így az oktatáshoz is jobban használható.
De nemcsak a kicsik élvezik a modern oktatási eszközt: ehhez a táblához a nagyok is szeretnek kijönni „szerepelni”. Nekik is vannak játékok – például gyökpármemória a matekórára –, de felelni is kíméletesebb úgy, hogy közben ezt a táblát használhatják. A szavazórendszer segítségével pedig akár az egész osztályt lehet tesztelni. További hatalmas elõnye az interaktív óráknak, hogy ha valaki hiányzik, a tábla teljes anyaga lementhetõ, és e-mailben elküldhetõ neki, így nem kell akkora energiát fordítani a pótlásra.
Amikor az óra végén mozgatható háromszögekkel illusztrálta a tanár a Pithagorasz- tételt, és bölcsészfejjel is egybõl megértettük, már mi is elgondolkoztunk azon: miért nem volt ilyen a mi idõnkben?
