Tamás Ádám, természetvédelmi őrkerület-vezető így foglalta össze a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén tapasztaltakat.

„A KNPI működési területén több természetvédelmi őr és helyi civil önkéntesek is végeztek számolásokat, felosztva egymás között a fontosabb, sasok által kedvelt telelőhelyeket, ahol legnagyobb számban gyülekeznek a nálunk telelő madarak. Ez elsősorban pusztai és vizes élőhelyeket jelent, ahol a főként a vízimadarak miatti táplálékbőség következtében jelentősebb számban koncentrálódnak ezek a nagy testű ragadozó madaraink.

A KNPI területén több mint 100 rétisast, és több mint 50 parlagi sast figyeltek meg a felmérők. A gyakori fajok mellett ritkaságokkal is találkoztak, például a Tömörkény melletti Csaj-tavon egy fekete sas is távcső elé került. Ebből a Magyarországtól északkeletre költő, csökkenő világállományú fajból mindössze tizenegy egyedet láttak az országban. Ez a kistestű sas kötődik a jó táplálék-ellátottságú vizes élőhelyekhez, talán ezért is választotta ez a példány a tömörkényi Csaj-tó halastórendszert telelőhelyéül.

A leggyakoribb ragadozómadár, mint minden vármegyében, a KNPI területén is az egerészölyv lett. Országos szinten 6367-et észleltek, növekszik a hazai populációja. Ugyanezek a tapasztalatok a vörös vércse esetében is, aminek a telelő állománya is növekszik. Ebből a fajból 1378-at rögzítettek a felmérésen.

A nálunk telelő gyakori ragadozó madarak száma – csakúgy, mint a költési sikerük –, erősen függ a legfőbb táplálékukat jelentő rágcsálók mennyiségétől. A tapasztalat azt mutatja, hogy az elmúlt két-három évben a hazai mezőgazdasági területeken a mezei pocok, a mezei hörcsög és a mezei nyúl állománya is erősen lecsökkent, populációik összeomlottak. Ez nagyban kihatott az elmúlt évek fiókaszámaira, valamint a ragadozó madarak túlélésére is. A zsákmányt jelentő rágcsálók állományában bekövetkezett drasztikus csökkenés mögött az intenzív mezőgazdaság mellett a klimatikus változások is állhatnak.

Bizonyos fajok, mint például a hazánkban fészkelő rétisas és parlagi sas, előszeretettel fogyasztanak elpusztult állatokat és zsigereket, ami a hazai »túltartott« nagyvad-állománynak köszönhetően bőségesen rendelkezésükre áll.

A 20. Országos Sasleltáron a résztvevők országos szinten

• 1113 rétisas,
• 660 parlagi sas,
• 5 szirti sas és
• 11 fekete sas

megfigyelést rögzítettek, továbbá 63 kerecsensólymot, 54 vándorsólymot és 20 kis sólymot is sikerült megfigyelni.”