2010 óta annyi gyerek születik Magyarországon, amelyre az utóbbi 120 évben nem volt példa – közölte büszkén Varga Judit még augusztus végén. Az igazságügyminiszter a családtámogatásoknak tulajdonította a példátlan sikert.

Valaki azonban fordítva adhatta a kezébe a listát, mert ugyan az igaz, hogy az elmúlt 120 évben nem született annyi gyerek Magyarországon, mint az utóbbi 12 évben, de némi kiegészítéssel:

annyira kevés.

Az évi 90 ezer körüli átlag ugyanis alig negyven százaléka a száz évvel ezelőttinek; ugyancsak negyven százaléka az ötvenes évek születésszámának; kevesebb mint fele a hetvenes évekének.

A tendencia, amely már augusztus végén is jól látszott, az év végén is folytatódott: szeptember és október után novemberről is rendkívül alacsony születésszámról számolt be a KSH: 2011, 2013, 2018 és 2019 után 2022 lesz az ötödik olyan év, amikor 90 ezren sem születnek. 

Ilyen még tényleg soha nem volt Magyarországon.

A dolog azonban ezzel együtt se érdemelne szót, természetes folyamatról van szó. Mondhatnánk, hogy a nők Orbánnak nem szülnek, vagy betudhatnánk az egyre romló gazdasági helyzetnek is, ha az ország válságközeli állapotát az elszabadult áraktól, a megnőtt rezsiköltségeken át, a költségvetés és a fizetésimérleg egyensúlyhiányáig nem éppen a Fidesz–KDNP „családbarát”, valójában ultrakonzervatív politikája állította volna elő.

Az idei évet meghatározó áremelkedések ugyanis jelentős mértékben írhatók az úgynevezett családtámogatások számlájára.

A kampányban a Fidesz még azzal büszkélkedett – személyesen Veresné, az akkor már megválasztott, de még be nem iktatott államfő –, hogy „2010 óta összességében megháromszorozódott a családokat érintő költségvetési támogatások összege: míg 2010-ben 960 milliárdot különítettek el ilyen célra, addig jelenleg több mint 3000 milliárd forintot”. 

A babavárótól a CSOK-on át a jelzáloghitel átvállalásáig és az adóvisszatérítésig: egész Európában a nemzeti össztermékhez képest Magyarországon a legmagasabb a „családtámogatások” aránya. A 3000 milliárd forint több mint a GDP (nem az állami büdzsé, hanem a bruttó magyarországi gazdasági össztermék) öt százaléka.

A Fidesz ettől jelentős politikai, gazdasági és demográfiai hatásokat várt. Politikai lett is: a választókra öntött ezermilliárdokkal megnyerték az országgyűlési választást.

Lett gazdasági hatás is.

Először is: a pótlólagos kereslet árnövelő hatású volt.

A kidobott 3000 milliárd továbbá kiürítette az államkasszát, amit a kiskereskedelemre kivetett különadókkal kellett kompenzálni, ami megintcsak az inflációt növelte.

Valamint az államkassza hiánya – májusban a tervezett éves kilencvenkét százaléka – erodálta a befektetői bizalmat, az pedig júniusra bedöntötte a forintot, ami az euróhoz képest húsz százalékkal, a dollárhoz, amelyben a világkereskedelem túlnyomó része zajlik, harminc százalékkal lett gyengébb.

Az elszabadult inflációhoz hozzájárult még természetesen az oroszokkal kötött tragikus gázszerződés – jutalomból annyiért vehetjük tőlük a gázt, mint mindenki más a piacon büntetésből –, továbbá a központilag szervezett korrupció – „gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája” – miatt a devizapiacról hiányzó pármilliárd euró is, de infláció ezek kizárásával is lenne. A magyarországi fogyasztói áremelkedés a Fidesz és Orbán második számú politikája, az úgynevezett családtámogatások miatt Európa-bajnok.

A gazdasági hatás egyértelmű, a politikai is belátható. Az ár–érték arány mondjuk tragikus: 2,8 millió szavazatra több mint 3000 milliárd forintot költöttek, ami azt jelenti, hogy minden egyes voksért bő egymilliót fizetett a Fidesz.

Közpénzből persze, amit aztán inflációval (egyre növekvő költségvetési áfabevétel) és drasztikus gázáremeléssel szednek vissza. Voltaképpen a választók a saját pénzükért cserébe adták el a szavazatukat.

Az egymással összefüggő politikai és gazdasági hatás mellett az évi 3000 milliárd forint csak azt nem teljesíti, ami hivatalosan a célja volna: nem növeli a születésszámot. Hiába háromszorozták meg 2010 óta az úgynevezett családtámogatásokat, soha nem született annyira kevés gyerek azonos időtartam alatt, mint a második Orbán-érában.

Mondhatnánk, hogy kidobott pénz volt, de nem: szavazatvásárlásra pont jó lett. A választók meg úgyis visszafizetik a kenyér, a hús, meg a gáz árában.