Elviccelődünk itt azon, hogy egy 60 millió forintos lombkoronasétány áll a préri közepén, mert tarra vágták körülötte az erdőt. Az egyik hajdú-bihari választókörzetben minden fideszes potentát épített ilyet magának, mert a gonosz Brüsszel erre adott pénzt, legfeljebb általában volt annyi eszük, hogy ne magából az erdő fáiból építsék meg az emelvényt.

Persze nem mindegyiknek, Filemon polgármesternek például nem, ezért látványos lett a végeredmény.

Itt kell élned, hogy elhidd.

A térdig érő kilátók országában, ahol a miniszterelnök gyerekkori barátja pár év alatt lesz veszteséges kisvállalkozóból euró- és dollármilliárdos, már senki nem lepődik meg semmin.

Pedig ennél az esetnél kevés dolog mutatja jobban a rendszer, a tizenhárom év alatt kiépített, illetve tizenhárom éve folyamatosan épülő NER lényegét és működési modelljét.

A nyírmártonfalvi lombkoronanélküli lombkoronasétány persze sehol nincs ahhoz képest, amikor a távközlési piac egyharmadát passzolják át a közeli oligarchának 600 milliárd állami pénzből, de mint szimptóma érdekes. És az utóbbi felfoghatatlan mennyiségű pénzhez képest ésszel felmérhető, belátható, elképzelhető.

Kicsiben ugyanazt csinálják a helyi fideszes döbrögik, mint a karmelitakörnyéki oligarchák és NER-lovagok. Csak ők nem stadionépítésből harácsolnak, meg közvilágításból és a semmiből a semmibe vezető vasútvonalakból, hanem a puszta közepén álló kilátókból, lombkoronanélküli lombkoronasétányokból, meg vendégházakból halmozzák fel az eredeti tőkét. Utóbbiak persze csak elvben vendég- és vadászházak, szállást foglalni bennük meglehetősen körülményes, néhány év múlva át is minősítik magánházzá, megvan a földesúr kastélya.

Az említettekben közös, hogy a gonosz, gender-, háború- és migránspárti Brüsszel, azaz a német, holland, svéd és finn adófizetők finanszírozták a NER-klientúra dőzsölését, éppen ők, akik a tanári fizetésekre nem hajlandók pénzt adni, valamint éppen őket, akik azzal kampányolnak és kerülnek tűz közelbe, hogy a brüsszeli imperializmustól ígérik megvédeni az ezért jórészt igen hálás magyar lakosságot.

Az uniós segélyek eltapsolásán túl ezek mindegyikében további közös pont a viszonylagos haszontalanság, hogy még legjobb akarattal sem minősíthetők jelentős pénztermelő fejlesztéseknek; ez nem több mint alamizsna a keleti országok szájának befogására.

A NER-klientúra pedig, miközben hevesen küzd „Brüsszel” megállításáért lelkesen el is lopja ezeket a pénzeket – úgyse fognak hiányozni senkinek.

Újabb közös jellemző, hogy az állam szakosított ellenőrző hivatalai mindent legnagyobb rendben találnak. Nem tűnik fel neki, hogy a vendégszállás magánházként (kastélyként, villaként) működik, ott szállást nemigen lehet foglalni. Az sem tűnik fel, ha egy lombkoronasétány környékén kilométerekre nincs lombkorona.

Mert, ugye, a fák amúgy is csak zavarnák a kilátást.

Amikor a kohéziós pénzeknek ezt a rendszerét Nyugaton kitalálták, tisztában voltak vele, hogy lesznek csalások, ilyen az emberi természet. Ott van azonban az állam, amelynek hatóságai, hivatalai, tisztviselői majd élnek jogaikkal, és belekötnek az élő fába is, nemhogy annak teljes hiányába.

Fel nem merült bennük, hogy lesz majd egy maffiaszerűen szervezett állam, ahol a korrupciót fentről irányítják, és ahol az állami hatóságok nem a le-, hanem az elleplezésben érdekeltek.

Az ügyészségen például sportot űznek abból, hogy nem olvasnak újságot, mert ha értesülnének a minimum gyanús esetekről, akkor hivatalból kellene eljárást indítaniuk. De mivel nem értesülnek, nem indítanak. Ha esetleg, igen ritkán, mégis, akkor évekig elhúzzák, vagy bizonyítatlan vádat emelnek, a bíróság pedig nem tehet mást, mint felmentő ítéletet hoz.

Innen nézve aligha véletlen, hogy ez, az ügyészség bűnpártolása az egyik fő oka annak, hogy az uniós segélyeket már bő két éve nem folyósítják. Nincs ez így kimondva, a címszó az igazságszolgáltatás függetlensége, és a cél az ügyészség a vádemelési monopóliumának megvonása. A Fidesz ez ellen úgy védekezik, hogy a bíróságokat próbálja elfoglalni, továbbá adminisztratív módszerekkel megnehezíteni a magánvádas eljárást.

A magánvádlónak, aki kifogásolná a lopást, ugyanis nincs apparátja az eljárás lefolytatásához, akinek meg lenne, az nem végzi a dolgát. A megoldás természetesen az Európai Ügyészséghez való csatlakozás volna, nem véletlenül tiltakozik ellene a Fidesz.

Amúgy is kevés a börtönférőhely Magyarországon, a helyi döbrögiknek már nem jutna.

Az uniós támogatások magánosítása, az állami szervezett korrupció, az igazságszolgáltatás diszfunkcionalitása és a tájékozódás szabadságának hiánya, illetve az egyenlő esélyek elve – csak ezek hiányoznak ahhoz, hogy újra jöjjenek a pénzek Brüsszelből.

További, és igen jellemző pont, ami ugyancsak rámutat a NER működésére – a fülsiketítő csönd. A még meghagyott, eltűrt, ki nem véreztetett független média természetesen hírértékűnek találta a tarra vágott erdő helyén épült lombkoronasétányt, ellenben a csak nevükben sajtó kormányorgánumok számára az ügy nem is létezik.

Hiába keresnék róla tudósítást a Magyar Nemzetben vagy az Origóban, a Hír Tv éppúgy hallgat róla, mint megyei lapok vagy a helyi rádiók. Az állami (nevében közszolgálati) média, valamint a Kesma és környékének több mint ötszáz orgánuma közül egyet sem érintett meg a pusztában álló 60 milliós tákolmány esete, ami akár alapot adhat annak a feltevésnek, hogy központilag tiltották le még az említését is.

A Fidesz-médiában se Filemon Mihály, se Tasó László nem is létezik. (Mint ahogy – nem mellesleg – Völner Pál se.)

Bár a fák sem takarják el a kilátást, Magyarországon több millió emberhez nem jutott el a lombkoronasétány ügye, és nem jut el semmi egyéb, mint amit Rogánék jónak látnak. Így működik a jogállam és a sajtószabadság, meg az egyenlő esélyek és a fair politikai küzdelem elve.

Ha eddig nem tudtuk volna.