A franciaországi változatlanságra – Bod Péter jegyzete

Bod Péter

2022. április 25. 14:47

A franciaországi változatlanságra
– Bod Péter jegyzete

A XVIII. századi költő még a külpolitikához is jobban értett, mint Magyarország jelenlegi miniszterelnöke, noha ez nem volt dolga. Batsányi Jánosnak egyértelmű volt, hogy Franciaországban változások lesznek 1789-ben. Rövidke, a magyar líra számára fontossá vált versét azzal a megszívlelendő tanulsággal zárta, „vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”

 

Bár a tegnap lezárult francia elnökváltásban a szélsőjobboldali Marine Le Pennek lényegében semmilyen esélye nem volt a győzelemre, mégis Orbán Viktor minden tétjét rátette. Az eredmény pontosan olyan katasztrofális lett, mint Donald Trump esetében. A magyar kormány is rávetette a szemét Párizsra, de rosszul.

 

Egy olyan kis országnak, mint a miénk barátokra és szövetségekre van szüksége szerte a világban. Ehhez mások mellett az szükséges, hogy jóindulatú semlegességgel viselkedjünk a Magyarországnál minden tekintetben nagyobb, erősebb országok belpolitikája iránt. Ugyanez a helyzet a kicsikkel is.

 

 

Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy nyíltan drukkoljon az egyik jelöltnek az amerikai és a francia elnökváltáson. De nem teszik ezt a hazánknál sokkal jelentősebb országok sem. Példának okáért a német szövetségi kormány vagy a német külügyminisztérium szavakban nem köteleződött el két említett választásban egyik jelölt mellett sem.

 

Pedig az egyik választás még a Merkel-, a mostani pedig a Scholz-kabinet hivatali idejére esett. Mégsem nyilvánították ki, hogy kinek a megválasztását tartanák a maga szempontjából jónak. Világnézetileg, politikailag a magyar vagy a német kormányhoz közelebb állhat egyik vagy másik egyesült államokbeli vagy francia jelölthöz. Ám a külpolitika és a diplomácia írott és íratlan szabályai miatt tartózkodnak attól, hogy kinyilvánítsák, ki győzelmének örülnének.

 

Az amerikai elnökváltáskor a Washingtonból nézve „mókus őrsnek” számító hivatalos Magyarország (értsd: magyar kormány) teljes mellszélességgel Trump mellé állt, és vele bukott. Szükségtelenül hozta magát abba a kényelmetlen helyzetbe, amibe került.

 

Ezer és egy ok miatt nem könnyű szót értenie egymással az Egyesült Államoknak és hazánknak, amit egy olyan köröm alatti tüske is tovább nehezít, hogy a hivatalban lévő Joe Bidennek tisztába kell lennie azzal, hogy Budapest nem őt akarta a Fehér Ház lakójának. Ez utóbbi édeskeveset számít, de roppant udvariatlan gesztus. És ezt az óceán túlpartján nem felejtik el.

 

Ezt a politikai hibát másolta le az Orbán-kormány a tegnap zárult francia elnökválasztáskor. Elébb államfőnek kijáró fogadás kapott tavaly október végén a Budapestre látogató Marine Le Pen, aki abban a pillanatban semmi más nem volt, mint egy ellenzéki párt vezetője Franciaországban.

 

Ráadásul semmi nem mutatott abba az irányba, hogy valós esélye lehet nyerni Marcon elnökkel szemben. A budapesti fogadás külsőségeinek részletei nem maradtak észrevétlenek Párizsban, és aligha vették jó néven mindazt, ami akkor a Duna-partján történt.

 

Az igazi szemöldökráncolás azonban ez év március 9-én kezdődhetett Párizsban, amikor nyilvánosságra került, hogy az magyar állami tulajdonban került MKB Bank 10,4 millió erős hitelt nyújtott a Marine Le Pen vezette szélsőjobboldali francia pártnak a választási kampány finanszírozásához.

 

Tette ezt úgy, hogy a franciaországi bankok egymás után zárkóztak el a hitelnyújtás elől. Mellékszál, de erős kétségeim vannak, hogy ez az összeg megtérül-e valaha is a pénzintézetnek.

 

Nehéz abban hinni, hogy ez piaci alapú hitelezés lett volna. Ahogyan abban is, hogy ezzel a banki döntéshez ne lett volna szükség politikai jóváhagyásra. Ha éppen nem a politika vitte tálcán az „üzletet” a bankhoz.

 

Drukkolni, főleg nyíltan tényleg a sportpályákon szabad, lehet és kell. A politikában a legkevésbé. Ezt a kettőt összekeverni, nem is bűn, több ennél – ahogyan egy nagyon okos francia külügyminiszter a XVIII. században megfogalmazta – hiba.

Vélemények

mutasd mind