Barát Erzsébet Homonnay Gergely búcsúztatóján: Nincs rendben, hogy a legtöbb, amit remélhet az ember, hogy „toleráns” közegben élhet

Garai Szakács László

2022. április 25. 06:54

Barát Erzsébet Homonnay Gergely
búcsúztatóján: Nincs rendben, hogy a legtöbb, amit remélhet az
ember, hogy „toleráns” közegben élhet

Budapesten a Margitszigeten búcsúztatták el a Rómában elhunyt közírót, a Demokratikus Koalíció aktivistáját, aki melegjogi aktivistaként is tevékenykedett. Az eseményen beszédet mondott a Szegedi Tudományegyetem Angol Tanszékének docense, Barát Erzsébet is. Szavait változtatás nélkül közöljük:

 

„Szeretettel köszöntök mindenkit itt, a Margitszigeten, meg az ország és a világ számos városában, online van velünk!

 

Barát Zsazsa vagyok, Gergő barátja. Egykor a JATE, ma Szegedi Tudományegyetem Angol Tanszékén, a 90-es években voltam a tanára.

 

»Magyarország legmegnemalkuvóbb queer hangja hallgatott el Gergővel« – írta nekem a legpontosabb mondatot Gergő halálhírére reagálva egy másik JATE-s diákom. Tanáraként – aki az ő évfolyamának kezdtem el társadalmi nemek tudományából órákat tartani –, különösen torokszorító ezt kimondani. Mert nem vagyunk sokan. Mert nekem is ő volt a hajszálpontos, visszaigazoló iránytűm az elszánt, bátor kiállásban – ahogy kérlelhetetlen társadalomkritikájában időnként én is neki:

 

»Volt egy tanárom az egyetemen. Még be sem iratkoztam, de pár angol szakos azt tanácsolta, jobban teszem, ha elkerülöm. Akkoriban a tanácsokról úgy gondoltam, azért vannak, hogy az ember pont az ellenkezőjét tegye... Nagyon régen volt mindez, de ha gender témakörben posztolok valamit, egy like-ra szoktam várni, az övére. Ha az ott van, akkor tudom, minden rendben van... Most itt van a konyhámban, és mindjárt megkérdezem, kér-e egy kávét.«

 

Most, amikor már nem érkezhetnek őszinte, szeretetet, megerősítést váró Messenger-üzeneteid, hogy »Láttad a posztom? Mit gondolsz? Nem jó?«, túlságosan is jól tudom, mennyire fontos és felelősségteljes felmérni, mit szeretnél, mit mondjak, mit kell elmondjak feltétlenül a búcsúztatásod pillanatában. Hogy el ne halasszam a helyzet lélektani erejét, hogy jól bánjak keserű dühöm erejével, hogy tudjam a szavak teremtő erejét – ha messze nem is olyan jól, mint Te –, de megpróbálom.

 

És kapaszkodom, hogy el ne bőgjem magam – bár az is rendben van, nagyon is a »helyén« való lenne.

 

  • NINCS rendben, nagyon nincs, hogy olyan ország polgára kellett legyél, Gergő, ahol nem élhetted meg magától értetődő természetességgel a vágyaidat, a férfiak iránt érzett szerelmed.
  • NINCS rendben, nagyon nincs, hogy a rezsim, melynek bukását sokunkkal együtt annyira akartad, gyalázatos »népszavazással« kívánta a »heterókat« egekbe emelni, és pedofil bűnözőnek mer nevezni mindenkit, aki tőlük eltérően éli meg, képzeli el vagy vágyná a szexualitást.
  • De ennél is fájóbb és még ennyire sincs rendben, NAGYON NINCS, hogy a legtöbb, amit remélhet az ember, hogy »toleráns« közegben élhet, vagy olyanban, ahol a heteró-rend kivételezettjeit büszkeség és jóérzés tölti el, amikor a »humánum jegyében« megértőn LEHAJOLNAK hozzánk, mintha mi lennénk a megoldandó probléma.
  • NINCS rendben, nagyon nincs, hogy a túlságosan is jól ismert »nőkérdés«, »roma kérdés«, »lakhatási szegénység kérdés« rugójára járva, most a »homoszexuális kérdés« megoldása lenne a feladat.

 

Mert NEM, NEM ez a feladat. A feladat az, hogy nézőpontot váltsunk. Hogy ne a megbélyegzetteket állítsuk újra és újra a figyelem középpontjába – még a probléma megnevezésekor is! –, hanem a kiváltságosokat. Az a feladatunk, és akkor visszük tovább Gergő kérlelhetetlen elkötelezettségét, ha a kiváltságosokat nevezzük nevén és kimondjuk:

 

NINCS rendben, nagyon nincs, hogy a fehér, kizsákmányoló, ciszheteró, keresztény férfi előjogokat, életteret bitoroljon. NINCS rendben, hogy nem tudunk tőlük szabadon lélegzetet venni!

 

Azon a hosszú úton, ahol most elindulunk, szívünkben és eszünkben Veled, remélem, sokan leszünk... Úgy indulunk, hogy levetjük rabruhánkat és visszaköveteljük magunknak a szitokszót, ahogy a ’90-es évek amerikai queer mozgalmai tették:

 

Nem leszünk »langyos« melegek, mi »BUZIK« vagyunk, és kapjátok be – ugye, Gergő?!”

 

 

Homonnay Gergely az év elején hunyt el Rómában, holttestét a Bananon nevű privát klub törökfürdőjének mosdójában találták meg. Homonnay Gergely a Békés megyei Gyulán született, angol–német szakon végzett a Szegedi Tudományegyetemen. Később Pécsen és az ELTE-n tanult jogot. Később újságíró lett, dolgozott bulvárlapoknak, de a Nők Lapja Psziché lapba és a Wmn.hu-ra is írt. Bloggerként lett népszerű, majd könyveket írt ezek közül a legismertebbek a Puszi, Erzsi!, valamint Az elnökasszony címmel jelentek meg. 2018-tól politikai aktivistaként, a melegek jogaiért gyakran felszólalva jelent meg a nyilvánosság előtt, 2021-ben becsületsértési pert vesztett Novák Katalinnal szemben.

 

Címlapon

mutasd mind