Azt szeretném ezért elsőként kérdezni, hogy ugye elítéljük a homofóbiát, a cigányozást, illetve bármilyen etnikai alapú hátrányos megkülönböztetést? Hát a hímsovinizmust, nők gyalázását? Ugye? És most nem azon szeretnék lovagolni, hogy számos ellenzéki miként üvölti tele a Facebookot, némely tüntetők pedig a színpadot is az orsósozással, a fideszes nők gyalázásával, vagy hogy míg Tamás Gáspár Miklós megjelölése a kormánykritikus cikkei alatti hozzászólásokban „az ismert filozófus, akire mindig érdemes hallgatni”, addig a valódi baloldaliságot hiányoló írásai apropóján már „menjen vissza Romániába a büdös szakállával” – és rögtön be is szúrom ide a közeg szándékos analfabétái kedvéért: NEM én mondom ez utóbbit rá, én nagyon is sokra tartom.

Még az is egypálcás lenne csak, ha önmagában Márki-Zay Péter vonatkozó működését nézném, de őt már muszáj idepakolni, mert idén áprilisig az volt a mondás, hogy ő az ellenzékiek legjobbja, és miért nem értem már meg, hogy le fogja győzni Orbán Viktort. Jó ideig még így, kétharmaddal kiütve is számolni kell vele (nem csak az amerikai kampánypénzét), itt lesz – de ami nagyobb baj, hogy legitimált olyan gyakorlatokat, amelyek szintén velünk maradtak.

Például Szájer Józsefre joggal haragszik minden magyar meleg és biszexuális férfi, mivel a fideszes EP-képviselő magának ugyan kitaposta a brüsszeli tutit, de cinkosan hallgatott, amikor a pártja homofób szólamokkal jött elő. No de ebből pont nem annak kellett következnie, hogy az ellenzéki miniszterelnök-jelölt és incel cimborái ugyanazon a soron emlegetik a szerintük „ugyanúgy aberrált” pedofil Kaletát, prostikkal hetyegő Borkait és a meleg szexbulikba járó Szájert. Sem jog, sem erkölcs nem veszi ezeket egy kalap alá. Ugyanígy nincs senkinek joga egy fideszes politikus politikától távoli gyereke vélt homoszexualitásáról óbégatni.

Nem lehet továbbá migránsszámlálót kirakni azzal, hogy de ha Orbán migránsozik, akkor mutassuk meg, hogy há-há, nem is következetes ebben, mert jönnek most is migránsok. Mintha 1939-ben azzal bírálták volna a második zsidótörvényt, hogy nem is következetesen antiszemita a kormány, hisz némely aladárokkal egyes üzleteket továbbra is zsidók visznek. Igen, ezt a példát hoztam. Nem lehet továbbá a parlamentben orbánviktóriázva börtönben elkövetett homoszexuális nemi erőszakot ígérni a miniszterelnöknek (és másnak sem). És nem, ne jöjjön senki azzal, hogy azok a buta magyarok „ott vidéken” ezért szavaznak az ellenzékre. Most derült ki, hogy nem. Rohadt nagy bukás lett a vége. Fejezzük be.

Mindennek pedig azért van aktualitása, mert az iszonyúan durva választási vereség a jelek szerint erre pont nem vágta rá az ajtót. Hiszen Jakab Péter is azt posztolta, hogy a szokásos pózer „vidékjárása” közben egy bizonyos Marika néni közölte vele, hogy „Petikém, annyi mindent mondanak rólad a tévében, hogy azt már követni is nehéz. Na de legalább nem vagy buzi”. És tényleg nem az. Jakab Péter egy tisztes keresztény nagycsaládos férj és apa, aki keresztényi hűségben él egyetlen feleségével és három gyermekével egy miskolci keresztény panelban. Nem olyan alak, akire Márki-Zay Péter azt mondaná, hogy aberrált. Pusztán azért, mert a hírek szerint Jakab még frakciópénzen egy olyan Kámaszútra-tematikájú hotelben szállt meg a mamuszos főtitkárnőjével, ahol a változatos szexuális pózokat segítő Káma-padot meg a közösülés ritmusára lengő hintát is lehet bérelni? Hisz ez sokkal konzervatívabb, mint mondjuk Orbán perverz nyaralási szakálla, ami megtöltötte az ellenzéki címlapokat.

Utána meg Márki-Zay közölt egy leleplezőnek szánt fotót, melyen Orbán Viktor és Soros György látható a parlamentben – azt már nem tette hozzá, hogy a kép 2010 októberében készült, amikor az üzletember 1 millió dollárral segítette a magyarországi vörösiszap-katasztrófa utáni kármentést. Márki-Zay felütése ez alapján az, hogy Orbán Soros-bérenc, mert a magyar miniszterelnök találkozott Sorossal és kapott pénzt tőle, Márki-Zay meg nem. Itt jegyezném meg, hogy én se találkoztam még Soros Györggyel és nem is küldött pénzt – pedig nálam is lenne helye az amerikai mikroadományoknak, és cserébe én is ki tudok kapni kétharmaddal. Szívesen megkérdezném Soros urat egyébként, hogy hogyan tett szert ilyen nagy vagyonra, hiszen például a magyarországi politikai projektjeire minél többet költ, azok annál csúnyábban hasalnak el Orbánnal szemben, szóval ezek alapján nem tűnik jó befektetőnek. Egyébként is micsoda alak ez a Soros, hogy Orbánnak adott pénzt, míg szegény Márki-Zay és a Milliárdok Magyarországra Mozgalom kénytelen volt mikro-, iciri-piciri kis egyéni adománykákból összegyűjteni bő hárommilliárd forintot, mert ez a fösvény Soros ebbe nem adott bele! Ugye? Hát nem pont olyan alak ez a Soros, mint amilyen Jakab mondta még miskolci jobbikosként ezeket?

Egyébként nemrég elég durva dolgokat ismert be az átlátszónak Márki-Zay Péter, természetesen az ellenzéki sajtó ebből egy hangot sem szemlézett, mert nem illik a narratívába – de ön most meghallgathatja az egészet.

Apropó „hagyományos” Jobbik. Ha Orbánt azért támadjuk, mert Kövér László ugyan a parlamenti díszünnepélyt megtiltotta, de azt nem, hogy Dúró Dóra a saját szobácskáját egy Horthy szobrocskával dobja fel, tehát a Fidesz náci, mert szerintük Horthy náci (néhol: náci kollaboráns), és a szobrot kirakó is náci, és aki ezt nem akadályozza meg, az is náci… akkor ugye az ellenzéki összefogásba hiba volt bevenni a Jobbikot, és soha többé nem állnak össze velük, akik szerint Horthy nem volt náci? Remélem, követhető a dilemmám.

Aztán: miközben Hadházy Ákos a köztévé előtt vert sátort, mondván, politikai alapon szerkesztik a műsorokat, és miközben jogosan panaszolja fel a Magyar Hang, hogy nem mehet be a kormányinfókra, nos, az ellenzéki pártok vezette Főpolgármesteri Hivatalban ugyanúgy kordonozták el a sajtó elől a folyosókat, mint Kövér László a parlamentben, és legutóbb már Karácsony Gergely évértékelőjére be sem engedték a vele kritikus tévét.

Értem én, tényleg. Értem azt a frusztrációt, hogy olyan világért kellene küzdeni, ahol a legfőbb ügyész nem Polt Péter ellenoldali megfelelője, hanem tényleg független, és adott esetben az új hatalom ellen is eljár. Értem, hogy dühítő arra gondolni, hogy ellenzékből a Fidesz majd minden olyan papírba betekinthet, amit ma, kormányon titkol.

• Hogy a mai ellenzéki sajtó jogait, elérését százszorosan meghaladó eszköztárat kell majd biztosítani a valamikori kormányváltás után a Fidesz médiája számára.
• Hogy a közjogi reparáció, a fékek és ellensúlyok helyreállítása után az az Alkotmánybíróság, az az Állami Számvevőszék, az a médiahatóság roppant keményen fogja ellenőrizni pont az új, baloldali kormányt.
• Hogy az új közmédiában a Fidesznek legalább akkora teret kell majd engedni, mint az új kormány politikusainak.
• Hogy nem lehet majd egyetlen plakátot se kirakni közpénzből, közérdekű információnak hazudva azt, hogy az új kormány milyen jól dolgozik, a patásorbán meg vissza akar jönni.

De akinek ez nem evidens, akinek nem ez a célja, az tartalmi értelemben nem kormányváltást akar, hanem névtáblákat cserélgetni.

Azt kellene tehát eldönteni és kimondani, hogy a nem fideszes politikai szereplők mit nem szeretnek a fideszi politikában, mit ítélnek el, mit vetnek el ebből. Pontosan ennek van most ideje. Vitázzunk! Baj-e az, ha valaki meleg? Baj-e, ha meleg bulikba jár, ahol nem a hétgyermekes kereszténykonzervatívok elvárásai szerint hál másokkal? Baj-e, ha valaki Szíriából érkezve Magyarországon szeretné megtalálni a boldogulását? Mi a gondunk Soros Györggyel? Hát a határkerítéssel? Minőségjelzője-e valakinek az, hogy cigány? Lehet-e egy nő szakmai képességeit leíró-befolyásoló jellemzője, hogy mennyire találjuk esztétikusnak, szexuálisan vonzónak?

Most vagyunk a tipikus nulladik pontnál: az ellenzéket a vereség, a kormánypártot a válság dobta vissza a kiinduló mezőre. Én pedig szeretném, ha senki nem érezné feljogosítva magát arra, sőt, ha nem lubickolna abban, hogy „ha a Fidesznek szabad, akkor nekünk is”. Nem, nem szabad. Tilos. Miként a magát függetlennek nevező sajtónak is kellene, hogy képessége legyen elválasztani a tények közlését a vélemények ismertetésétől, és indíttatása kéne legyen megírni azt is, ami az „övéinek” kellemetlen, úgy is, ha a kormányoldali nyilvánosságnak ez rég nem sajátja, ugyanúgy a nem fideszes politikai ajánlat se lehet az, hogy „miért nem csinálhatnánk mi is ugyanazt?”