Egy balhátvéd emlékei – Vajsenbek Péter kritikája

A Vilmányi Benett által írt, rendezett és előadott 1v1 alapvetően egy olyan monodráma, ami a szerző életéről szól. Persze ennél egyszerűbb és valószínűleg kevésbé szórakoztató végeredményt kapnánk, ha csak ennyiről lenne szó.
Vajsenbek Péter

2022. augusztus 09. 13:11

Egy balhátvéd emlékei – Vajsenbek
Péter kritikája

Az 1v1 műfaji meghatározása zenés stand up. A vicces, sztorizós jelenetek közé ékelődnek dalok, rapszövegek, és színházi szkeccsek. Így, noha alapvetően színházi produkciónak készült, nemcsak a színészi–rendezői teljesítmény, hanem a közvetlenebb, történetmesélésre is kiválóan alkalmas stand up comedy. (Érdekes lenne ezt az artisztikus műfajt akár a populáris magyar stand up comedy világában is látni). Vilmányi kiválóan találja meg az egyensúlyt a különböző vicces karakterformálások és történetek, valamint a komolyabb, elmélyülést kívánó témák között. A jól időzített váltások miatt egyáltalán nem lankad az emberek figyelme, Józsa Tamás zenei kísérete pedig szépen egészíti ki a one man show-t és a drámai jeleneteket.

 

A címet nemcsak a foci világából ismert két játékos közti párharcként, hanem akár a Vilmányi és Józsa „harcaként” is felfoghatjuk. Sőt, ha tovább szeretnénk vinni ezt az értelmezést, akkor a színész és az őt játszó, a valódi eseményeket megélő ember küzdelmét látjuk a színpadon. A stand up comedy műfaja általában szintén a személyességre épít. Miközben a nézők nem ismerik a történetek és karakterek valós alapjait, ha a produkció sikeres, nem is vágynak rá. A darabban felsejlő személyes történetekről sem tudjuk mindig, hogy megtörtént-e, de elhisszük. Ez egy nagyon termékeny lehetőséget biztosít arra, hogy a színész szórakoztatóan tudja elmesélni életének jobb-rosszabb szakaszait. A monodráma és a stand up comedy keveredése olyan műfaji koncepciót biztosít, amiben úgy néz ki, Vilmányi nagyon otthon érzi magát. Az egész színpadot bejárja, folyamatos kapcsolatban van a közönséggel – mindezt a legnagyobb természetességgel és felszabadultsággal.

 

(fotók: Thealter)

 

A cselekmény egy fiú életét mutatja be kronologikusan a fiatalkortól a színházi egyetemi felvételiig. Ahogyan a leírás fogalmaz: „A szüleim házassági tragikomédiája, egy Pest környéki kamaszkor jellegzetes figurái, csapattársak, barátok, edzők, tanárok, dílerek, kőművesek, dugóban ülő honpolgárok, háziasszonyok, élsport és gimnázium, mindenki megkapja a magáét, mert ez egy humorműsor. Egy érdi lokálpatrióta beszél, ti meg röhögtök. A végére meg fogjátok érteni, miért gyűlöli a jó magyar ember a zsidókat, a romákat, a saját életem példáján megmutatom, hogyan legyél húszéves korodra némi megbocsátható útkeresés után meggyőződéses fasiszta.”

 

A stand up comedy műfajától idegen ez a hosszú időperspektíva, hiszen sok karakterrel van dolgunk, így nehéz követni, hogy pontosan ki kicsoda. A cselekményben megjelenő következetlenségek nem zavaróak, hiszen nem csupán a történeten van a hangsúly. A darabban legalább annyira fontos, hogy a különböző konfliktusok, elhallgatott érzelmek artikulálódjanak, akár viccesen is, mint a szülőkkel való konfliktus.

 

Érdemes még beszélni a darab humoráról. A történeteket gyakran átszövi a szexista/rasszista/antiszemita humor, ami az előadás végén válik zavaróvá, radikális jobboldali környezetben. Nagyon érdekes látni, ahogy a közönség egyre kevesebbet nevet ugyanazon a soviniszta humoron, hiszen érezzük, hogy itt már nem csak viccelődésről van szó.

Habár a leírás ígérete szerint a darab végére rájövünk, hogy a (magyar) humor miért ennyire szexista/rasszista/antiszemita sajnos számomra nem derült ki. Azonban lehet ez nem is annyira nagy probléma: a kiváló műfaji koncepció és a felszabadult színészi játék feledteti ezt.

 

Előadók, alkotók

 

Előadja: Vilmányi Benett

Zene: Józsa Tamás

Látvány: Domahidy Veronka

Dramaturg: Kemény Lili

Szakmai konzulens: Bíró Bence

Fény- és hangtechnikus: Kormosói Róbert

Rendezőasszisztens: Magasi Dalma

Írta, rendezte: Vilmányi Benett