Jöhet egy koktél, Főispán Uram? – Sinkovics Gábor jegyzete

Sinkovics Gábor

2022. augusztus 03. 13:51

Jöhet egy koktél, Főispán Uram? – Sinkovics Gábor jegyzete

„Se múltam, se jövőm, se pénzem, de nem vesztem el soha a fejem, bűn és szégyen kéz a kézben, keresem az emberem...” 

 

(Birkák, ne sírjatok!)

 

Mariskám várjál már egy pillanatra a szőrtelenítéssel. Olvasd már el, mit is mondott népünk bölcs vezére. Mert nem biztos, hogy jól látom. Ugye az van ideírva, hogy 

 

„Aki az átlagfogyasztás felett fogyaszt, annak gondoskodnia kell arról, hogy csökkentse a fogyasztását, vagy keressen annyi pénzt, hogy ki tudja fizetni az átlagfogyasztás fölötti részt...”

 

Na mit szólsz angyalom? Megvan a megoldás. Sokat kell keresni. Ilyen egyszerű ez, úgyhogy menjünk, aztán dolgozzuk magunkat halálra, már persze ha van meló. Tudod, Mariskám, én ritkán szoktalak politikával zsibbasztani. Egyszerűen nem érdekel mit hazudnak ezek össze-vissza évek, évtizedek óta. Emlékszel, mennyit röhögtünk Kádár beszédein is. Zabáltuk a virslit, ittuk a vizezett Kőbányai világost, sodródtunk a tömeggel május 1-jén és azt gondoltuk, nyomja csak a sódert az öreg, amíg van mit zabálnunk, amíg van munkánk, azt hazudik amit csak akar. Épülgető szocializmusról, a melós hatalmáról, meg a világ proletárjairól. Aztán tessék, most megint itt állunk a semmi közepén, miközben hülyének néznek. De melegítsd meg már nekem azt a tegnapi pörköltet, légy oly kedves. Megéheztem. A miniszterelnök úr bölcs gondolataitól.

 

Keressen mindenki annyit, hogy elég legyen.

Hogy nem röhögi el magát közben? Vagy legalább az a szerencsétlen riporter, az az alákérdezős, az a szolga, az mondaná neki, hogy hohó, főnök, ezt nem kéne, ebből baj lesz, ezt provokációnak veszik a szerencsétlen emberek. Különösen a tanárok, az egészségügyben dolgozók, a közmunkások, az éhbéren tartottak. Az a néhány millió, aki egyre és egyre jobban leszakad. Van pofájuk ezeknek, Mariskám.

 

A nagyfőnök nyomja a süket sódert, mindenféle zagyvaságot, bele a pofánkba, a képünkbe, fajelméletekről, meg követhetetlen ideológiáról, csakhogy ne arra figyeljünk, ami bennünket érint. Ránk zuhan a világ, Mariskám, ránk bizony, és betemet bennünket, maga alá gyűr és csak kapkodhatunk levegő után. Tankolni lassan már nem lehet. Az öreg húsz éves Golffal egyik kútról a másikra mentem a múltkor is, hogy üzemanyaghoz jussak. Drágul és drágul minden követhetetlenül. Ez az ember meg azt mondja, hogy keressünk annyi pénzt, hogy ki tudjuk fizetni a rezsit, meg a kenyeret, meg a tejet, meg a zöldséget, meg a húst, meg a Jóistent. De… azt képzeld el, édes angyalom, hogy a nagy szegénység, a nagy pénztelenség közepette a Jóistenre nem sajnálják a lóvét ezek. Hit- és erkölcstanoktatásra a kormány megduplázta a támogatást, már tizenhárom milliárd forintot adnak. De mire is?

 

Hogy nem szakadna rájuk az ég! Erkölcstanra? 

Mariskám! Hát mi lesz ott azon az órán? Mit gagyog és dadog majd valaki, hogy ne lopj, hogy ne drogozz, hogy ne paráználkodj, hogy szeresd felebarátodat, hogy ne kelts gyűlöletet, hogy ne légy kirekesztő? Hogy… ezeknek van képük ilyesmivel előrukkolni? Nem sül ki a szemük? Látod, Mariskám, a pörkölt előtt még fel kell hörpintenem azt a stampedli pálinkát, hogy megnyugodjak. Jót tesz az ereknek, szépen kitágítja őket. Képzeld, nem is meséltem, hogy a haverom, a Béluska épp a piának köszönheti, hogy még él. Napokig fájt a gyomra, azt hitte rosszat zabált szegény. Hogy túltolta a pacalt. Vagy refluxos, vagy csak rossz passzban van. S hogy enyhítse a kínokat, minden nap piált. Hol házi szilvát, hol skót whiskeyt, hogy ír konyakot. 

 

Hogy szétcsapassa.

Aztán az asszonya addig-addig győzködte, míg elment orvoshoz, ott meg hogyhogy nem, kimutatták, hogy infarktusa van. De hogy milyen tökös gyerek ez a Béluska, amíg ott várt nyugodtan az eredményre, kint cigarettázott a folyosón, amikor egyszer csak rohant valaki, s azt kiabálta: „Valaki szóljon már annak az infarktusosnak, hogy ne dohányozzon...”

 

A Béluska meg csak nézett körbe, hogy kinek beszélnek? Hát neki, őneki éppen az infarktusosnak. De még élt, mert a pia tágította a szépen beszűkült eret, amit aztán ott és akkor meg is műtöttek.

 

Hol az a stampedli?

Mi lesz így velünk, Mariskám? Hogyan, miből fogjuk kifizetni a gáz és villanyszámlát? Mert a mi öreg házunkon úgy átfúj a szél, olyan a szigetelése, hogy a szellemeknek még csak bujkálniuk sem kell. 

 

Miből fogjuk kigazdálkodni, hogy jusson is, maradjon is? Nekem, kényszervállalkozónak hol van megrendelés, hol nincs. Te pedig már két éve munkanélküliként keresed a holnap és a holnapután értelmét. Nem jól van ez így, Mariskám. Valaki azt mondta néhány napja, hogy megint a három millió koldus országa leszünk. Félek, hogy igaza lesz. 

 

Hogy a hitegetés, a szavazatvásárlás épp idén áprilisban ért véget. Ott és akkor befejeződött a bábszínház, a jóságos Mikulás puttonya kiürült, aztán azóta csak röhög rajtunk, mi várjuk az újabb és újabb ajándékot. 

 

Hát, nincs ajándék.

Nincs kegy, már nincs alamizsna. Az üzlet megköttetett, a hatalmat megvásárolták, és mi adtuk gondolkodás nélkül, és most röhögnek rajtunk. Rajtunk, birkákon, akik bégetve sétáltak el a vágóhídig. Adj még egy stampedlit, Mariskám, a szentségit neki! 

 

Nem szabad hagyni magunkat, nem szabad hagyni, hogy ezek a rongyrázók, makulátlan öltönyben parádézó, hamis igazságosztók megússzák ezt a gyalázatot, hogy becsapták a népet. Nekünk kell megvívnunk ezt a csatát, mert nincs aki helyettünk harcoljon, aki megvédjen bennünket. 

 

Nincs egyetlen ember sem. Nincs egyetlen párt sem. Nincs és még körvonalaiban sem látszik. Magunkra maradtunk a gondokkal, a bajokkal, bizonytalansággal. De én szeretlek téged, Mariskám! És amíg itt vagy velem, amíg itt vagy nekem addig harcolni fogok, látod, ha kell, valaki koktéllal harcol ellenük. Ez a koktél nem Cuba Libre volt, vagy Mojito, hanem egy orosz típusú. Csoda-e, hogy valaki Molotovval kínálta meg őket.

 

Ahogy az a szegedi férfi tette a közelmúltban, besétálva a helyi Fidesz irodába, Akiről aztán kiderítették természetesen, hogy nem beszámítható, hogy fura nézeteket vall, hogy narkós, ugyanúgy mint azokról is akik a hídon tüntettek kétségbeesve, hiszen ők a jók, és mindenki rossz, gonosz, megátalkodott, aki ellenük felszólalni mer. De jó étvágyat! Finom ez a pörkölt. Jó tesz majd az emésztésnek egy koktél amit valaki szeretettel kínál majd Főispánnak, grófnak, az összes rongyrázó, fizetésemelést kapó és a pórnépnek üzenő nagyságos úrnak.

Címlapon

mutasd mind