– Milyen műsorral készülnek Szegedre? 

– Hat énekessel megyünk és igazi jó pörgős, lendületes, táncos koncerttel készülünk. Mivel idén 15 éves a zenekar, télen új albumunk jelenik meg, amiről pár számot már ezen a koncerten is eljátszunk. Nagyon szeretünk Szegedre járni, minden évben jövünk, nem is egyszer. 

– Szeged után Budapesten, Szilvásszentmártonban, Alsóörsön játszanak – mindenütt más összetételben lépnek fel az énekesek. Hogyan egyeztetnek ennyi előadót?

– A producerünk fél évre előre állítja össze a műsort úgy, hogy mind más legyen, így számunkra se monotonok a koncertek. Ha tíz napig játszanánk egyvégtében, akkor is minden nap más lenne. 

– Hogyan alakult ki az énekesek „válogatottja”?

– Tizenöt éve, amikor megalakultunk, egy album kedvéért állt össze a Budapest Bár tíz énekessel, most pedig tizenketten vannak. Tóth Vera érkezett legutoljára, de ő is legalább öt éve csatlakozott, előtte Mező Misi hét éve. Eredetileg egyetlen CD-ben gondolkodtunk, hogy népszerűsítsük, felfrissítsük, megújítsuk a kávéházi cigányzenét, és egy album esetében nem volt olyan nehéz egyeztetni, összehívni az énekeseket. Amikor elkészült a lemez, a Katona József Színházban mutattuk be egy dupla koncerten 2007. december 19-én, és akkora sikert arattunk, hogy sorra kaptuk a meghívásokat. Ekkor határoztuk el, hogy maradjon együtt a csapat. Bár nem az volt a szándék, hogy egy koncertező zenekart hozzunk létre, már tizenöt éve együtt vagyunk. Adódtak nehéz időszakok, mert nem egyszerű egyeztetni ilyen elfoglalt énekesekkel, akiknek van anyazenekaruk, sokat koncerteznek. Mégis annyira szeretik ezt a produkciót, hogy azt mondták, szívesen csinálják. És ez így van a mai napig. 

– A zenekar is változott az eredeti felálláshoz képest. 

– Igen, például induláskor nem volt dobosunk, hanem Frenk, aki nemcsak kiváló énekes, hanem nagyszerű dobos is, néhány szám erejéig dobolt a koncerteken. Viszont egyre több számhoz kellett dob, és nagy örömünkre megtaláltuk Kisvári Ferit. Sok évig dolgoztunk együtt, aztán ő a covid alatt úgy érezte, jólesik neki a pihenés, úgyhogy generációváltás történt, jött helyette a fia, Kisvári Bence. A cimbalomnál is történt váltás, fiatalítottunk, Ürmös Sándor csatlakozott hozzánk tavaly, még tizennyolc sem volt. Tizenkét évesen ő nyerte meg a Felszállott a pávát. Úgy gondolom, nem árt néha a vérfrissítés.

– Mennyi van még a zenekarban? Újabb tizenöt év?

– A próféta szóljon önből! A tizenöt év egy mérföldkő, de haladunk tovább, rengeteg ötletünk van, ugyanolyan lendülettel csináljuk, ahogy annak idején elkezdtük. 

– Ki dönti el, mi kerüljön be a repertoárjukba?

– Az énekesek is ajánlanak, én is szoktam ötletekkel előállni, sok mindent kipróbálunk és a próbák során meglátjuk, érezzük, jól áll-e a zenekarnak. A legtöbb dal be is kerül a műsorba. Szerencsére nagyon nyitott vagyok, örülök, ha olyan ötletek jönnek, amik szokatlanok tőlünk. Most is bekerült egy nyolcvanas évekbeli diszkósláger Szűcs Krisztián előadásában. Szeretem feszegetni a határokat; játszottunk már a tizenöt év alatt reggae-t, rockot, de olyan alternatívot is be tudtunk csempészni, mint az Európa Kiadó, és az is Budapest Báros hangulatú lett. 

– Milyen a Budapest Báros hangulat?

– Nehéz kérdés, hiszen az énekesek révén nagyon sokszínűek vagyunk, de akármilyen dalt is választunk, az a legfontosabb számunkra, hogy szórakoztató feldolgozás legyen és olyan kreatívan tudjunk bánni vele, hogy beleilleszkedjen a repertoárunkba. Minden új albumon megmutatunk egy-egy saját dalt is, ez a következőkben is így lesz, Szegeden is.

– Mondjon egy olyan dalt, amit a kezdetek óta nem vesznek le a műsorról!

– Ha Lovasi Andris velünk van, akkor a Szilvafácska nélkül nem érhet véget a koncert.