Egy nagy levegővel kibírni tavaszig, amikor a rezsinyomás enyhül, a városi bevételek nőnek. Arról pedig fogalmunk sincs, hogy mit hoz a következő ősz-tél meg a rákövetkező. A harmadik éve szétrángatott világban növekvő érték a stabilitás – és az nyer kábé bármiben, aki a biztonság ígéretét hihetően tudja bemutatni, hatalmon megvalósítani.

2023 sokféle módon lesz nehéz. 

Fűteni, vásárolni, személyes biztonságunkat megélni. Gyógyulni, tanulni, utazni. Ugyanakkor az elkövetkező év perdöntő a politika számára is: 2023 végére tisztában kell lennie a pártoknak azzal, miként indulnak a választásokon. Természetesen az ellenzéki pártokról beszélek, a Fidesz maga egy komplett oldal. Az Európai Parlament mandátumaiért folyó csatában sem számítok hat-hét ellenzéki listára, kivéve, ha öngyilkos vállalkozásba kezdenek a kicsik közt is legkisebbek. Lesznek összeállások. 

Még fontosabb azonban, hogy szembenézzünk az önkormányzati szférában várható változásokkal. 

Nem tudom megjósolni, hogy a kormány, élve kétharmados többségével, miként nyúl bele az önkormányzás rendszerébe, szereplőinek ki- és megválasztásába. Az viszont valószínű, hogy a 2019-es, relatív ellenzéki siker számaihoz képest visszaesés várható. Ez alapvetően attól függ, hogy a fenti nehézségek okáról kinek a narratíváját fogadják el többen, illetve a kormánypárt a természetes felelősségét képes lesz-e a javára fordítani, például a jövő év második felében csak-csak megérkező uniós pénzekkel.

Meg attól, hogy öt év munkáját hogyan értékelik a helyiek. A 2019-es bizalom megelőlegezve érkezett a legtöbb önkormányzatnál. A legnagyobb nem fideszes vezetésű város odáig Szeged volt, legközelebb viszont a budapestiek, és mintegy tucatnyi nagyobb város, még több kisebb település és a fővárosi kerületek lakói is azt fogják mérlegelni, helyes volt-e a kétharmad pártjától elszavazni. 

Szilárd meggyőződésem, hogy nem a köpenyes hősöket, hanem a hétköznapokat menedzselő helyi vezetőket fogják inkább megtartani. Miért?

Minden szuperhősfilm jellemző zárójelenete a nagy csata, amikor a főgonosszal összecsapnak a város főutcáján, pláne fölötte. Lézernyalábok, robbanófejek, szörnymancsok rombolják az épületeket. Nem lehetnek tekintettel társasházra, irodára, családi vendéglőre. Átszáguldanak az utcai árus kordéján, röpül a sok barack meg banán a francba! Nagyon látványos! Betörik az étterem kirakata, átrongyolnak a kinti asztalokon-székeken, pozdorja az egész! Nos, egy polgármester ilyenkor fogja a fejét, mert tönkrement életeket lát; a kidöntött falú óvoda, a feltépett vízvezeték helyreállítási költségét számolja.

Szerintem 2024-ben inkább azokat az ellenzéki polgármestereket és képviselőket fogja megtartani a helyi közösség, akik értik, hogy az önkormányzati választáson nem lehet Orbán Viktort leváltani. 

Aki országos pártpolitikai kampányt építene a helyi választásból, az a legrosszabb időben, veszélyekkel teli és fogódzókban hiányos évben pazarolja a másra szánt pénzt és energiát. Ezért tehát ha lesz önkormányzati előválasztás, akkor magunknak, ha nem, akkor az obligát füstös szobákban tárgyaló pártoknak mondom: 

2024-ben nem az üvöltő Facebook-huszárokat, hanem a helyi horizonttal bíró lokálpatriótákat kell indítani az önkormányzati választáson.