Vasárnap délután négykor, a Zsigmond Vilmos teremben kezdődik a brit dokumentumfilm vetítése. A nyolcvanhat perces alkotás eredeti nyelven, felirattal nézhető meg.

Miért éri meg David Bickerstaff filmjét megnézni?

A londoni Királyi Művészeti Akadémia a bostoni Szépművészeti Múzeummal együttműködve első alkalommal gyűjtötte össze és mutatta be 2019. október 27. és 2020. január 26. között Lucian Freud önarcképeit. A kiállítás több mint ötven festményt, nyomtatványt és rajzot vonultatott fel a kortárs brit művészet 2011-ben elhunyt mesterétől, Sigmund Freud unokájától. Napjaink világhírű festője azok közé a XX. századi művészek közé tartozott, akik évtizedeken át következetesen irányították figyelmüket újból és újból önmagukra, és folyamatosan rögzítették önképük változásait.

Amikor megkérdezték Lucian Freudtól, hogy jó modellje-e önmagának, azt válaszolta:

„Nem, nem fogadom el azt, amivel akkor szembesülök, amikor magamra nézek; és már itt kezdődik a probléma.”

Éppen ez a „probléma” az, ami Freud önarcképeit annyira lenyűgözővé teszi. Minden képével újrakezdte önmaga megfogalmazását.

A kiállítás hét évtized műveit gyűjti egybe, a legkorábbi kép 1939-ben, a legutolsó pedig 64 évvel később készült. A válogatás lenyűgöző betekintést nyújt mind az alkotó pszichéjébe, mind művészi fejlődésébe. A képek nemcsak az öregedés folyamatáról számolnak be, de az önreprezentáció, az önértékelés változásait is tükrözik. Ifjúságában még görög hősnek, Acteonnak látjuk a festőt, végül pedig megereszkedett öregembernek, aki meztelenül áll velünk szemben fűző nélküli bakancsában. Alkotói módszereit a vonalak által dominált, korai grafikus hatású munkáitól egészen a vastag ecsetvonásokból épülő, pasztózus festményekig követhetjük, amelyekben megtalálta a maga stílusát.

Lucian Freudnak a nézés, a megfigyelés aktusával a mindenséget fogja át a tekintet. A kiállításról készült film egyedülálló lehetőség egy nagy kortárs mester művészetének és gondolkodásának megismerésére.

Erről a festőről készült David Bickerstaff filmje. Lucian Freudnak két célja volt képeivel, ezt el is mondja:

„sokkolni és ámulatba ejteni.”

Erre a kettőre lehet számítani.