Legalábbis az lesz a 2023-as év nagy kérdése, hallunk-e majd efféle reccsenést.

A tavalyi év végén készült közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy bár a közhangulat sokat romlott és a megélhetési nehézségek meghatározzák a hétköznapokat, a kormánypárt támogatottsága kitartóan ötven százalék környékén van. A Fidesz elvesztett ugyan pár százezer támogatót az utóbbi fél évben, csakhogy az ellenzék már a választás előtt százezreket hullajtott el, aztán pedig a kétmillió alá süllyedő szavazótáborból is sokan kiváltak április 3-a után. Mire tehát a kormányoldal veszíteni kezdett a támogatottságából, addigra az ellenzék ezen már rég túl volt.

Ez az egyik döntő oka annak, hogy miközben minden megváltozik körülöttünk, a magyar politikában mégsem változik semmi. Nincs hova átállni, legfeljebb csalódottan le lehet parkolni a bizonytalanok sávjában. Tegyük hozzá, a pártváltásnak mindig ez az első állomása, nagyon ritka az élesen szembenálló politikai táborok közötti közvetlen átjárás. Így tehát elméletileg nem zárhatjuk ki, hogy aki most eltávolodik a Fidesztől, az később kiköthet az ellenzék valamelyik pártjánál. Az ez iránti várakozást azonban mérsékelheti, hogy az ellenzékről jóval korábban levált szavazók visszatérésére még a súlyos kormányzati megszorítások hatására sem került sor. Azaz még azok sem növelik az ellenzéki tömeget, akik valaha valamelyik ellenzéki párt szavazói voltak, annál nehezebb tehát elképzelni, hogy az áprilisi Fidesz-szavazók érkezzenek meg nagyszámban az ellenzékhez.

Annál is kevésbé van erre remény, mert a Fidesznek nem csupán szavazói, támogatói, hanem követői, rajongói vannak. A belső maghoz tartozó több mint másfél millió szavazó jelen állás szerint elrettenthetetlen Orbántól. Történjék bármi az országban és az országgal, abban Orbán győzelmét látják. S ha mégsem, meggyőződéssel hiszik, hogy Orbán biztosan kihozta a helyzetből a lehető legtöbbet, és még annál is egy kicsivel jobbat (azaz mégiscsak győzött, ha vesztett is). Ezenközben minden kudarc vagy félsiker oka a konkrétan megnevezhető külső és belső ellenségek aknamunkájának következménye, akiket le kell leplezni, és szüntelenül harcolni kell ellenük.

Hogy ez mennyire komoly dolog, azt jelzi, ahogyan az oroszellenes Fidesz-tábor Putyin-baráttá vált az elmúlt évtizedben, meg az, hogyan esett vissza az EU-tagság támogatottsága a fideszesek körében az elmúlt hónapok uniós pénzek körüli vitái során, az ezzel kapcsolatos kormányzati magyarázatokat fogyasztván.

Van ezenkívül még egy tényező, a gazdasági alap. A kormány egészen konkrétan becsapta az embereket, amikor egy évvel ezelőtt a pénzesőn kívül azt is ígérte, hogy ebből nemhogy baj nem lesz, de nagyjából-egészében így fogunk ezentúl élni. Ehhez képest jött a háztartási energia árának drasztikus emelése júliusban, a kormány pedig totális kudarcot vallott az infláció, elsősorban a családokat, egyéneket leginkább érintő élelmiszerárak tekintetében. A harag és csalódottság jogos – lenne. Csak éppen az a bizonyos pénzeső tényleg sokakra hullott előzőleg, és nincs még olyan messze, hogy az emlékét az új rezsiszámlák kitöröljék. A hála nem politikai kategória, ez nem csak a politikusokra, de a választópolgárokra is igaz, azonban a 2010-es évek közepétől beinduló életnívó-emelkedés sokak számára az egyetlen felidézhető emlék a folyamatos gyarapodásról. Meggyőződésem, hogy ennek vajmi kevés köze van az Orbán-rendszer gazdaságpolitikájához, az valójában inkább rontott az amúgy is kedvező lehetőségeken, de az emlék akkor is ehhez a korszakhoz és ehhez a vezetéshez tapad.

Orbánék pedig most mindent elkövetnek, hogy az uniós pénzek hiányának hatása ne érvényesüljön. Ha kell kínai, ha kell, közép-ázsiai hitelekből fedezik a rendszer fenntartását. Kerül, amibe kerül, legyen bármennyivel drágább az ázsiai, mint az európai hitel.

A lényeg, hogy valahogy átjussanak a 2023-as éven, utána pedig majdcsak lesz valami. A nagy történelmi szövegek ködfüggönyén túl tényleg ennyi a politikai megfontolás.

A már nem is annyira távoli jövő teljes és végső felélése mindaddig folytatódik, amíg az ellenzék annyi hitelességet sem tud kicsiholni magából, mint a legrosszabb köreit futó Orbán-rendszer.