Hazugságokkal és csúsztatásokkal volt tele az Orbán évértékelő
2023. február 21. 08:35
Ezer fős, válogatott közönség előtt mondta el 24. évértékelőjét Orbán Viktor a budapesti Várkert Bazárban február 18-án. A Lakmusz megnézte mennyi valóságtartalma volt a hangzatos kijelentéseknek. Spoiler alert: nem sok.
1. „Egymillió ember állt munkába, soha nem dolgoztak ennyien Magyarországon.”
Ez Orbán egyik legrégebbi és legismertebb ígérete, még 2010-ben hangzott el, hogy „tíz év alatt egymillió munkahelyet hozunk létre”.
A valóságban 801 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma 2009-hez képest, ami valóban jelentős szint, de az eredeti ígérethez képest még mindig 200 ezres mínuszt jelent.
Az sem igaz, hogy hogy „soha nem dolgoztak ennyien Magyarországon”. Ha a rendszerváltás előtti időszakot is számításba vesszük, akkor a Statisztikai Szemlében megjelent és a KSH oldalán hozzáférhető tanulmány szerint 1960-ban, 1970-ben és 1980-ban is magasabb volt az aktív keresők száma, mint ma. A csúcson több, mint 5 millió fő.
2. „A magyar gazdaság háromszorosára növekedett, és már a minimálbér is nagyobb, mint az átlagbér volt a szocialisták alatt.”
Ezt az összehasonlítást előszeretettel hozza elő Orbán, pedig a különböző évekre vonatkozó béradatok összehasonlítása az infláció, azaz az árak változásának figyelembe vétele nélkül félrevezető. Amint arra a Lakmusz rámutat: 2009-ben a mainál jelentősen alacsonyabbak voltak a fogyasztói árak, ezért a nagyjából bruttó 200 ezer forintos átlagbér is magasabb életszínvonalat biztosított, „többet ért”, mint amennyit ma érne.
Ha megnézzük az infláció alakulását, az derül ki, hogy 2010 és 2022 között összességében 58,7 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak:
Ez azt jelenti, hogy a 199.837 forintos 2009-es átlagbér 2022-es árakon 317.141 forintnak felelne meg.
A 2009-es átlagbér tehát 2022-es árakon számolva bőven meghaladja az idei minimálbért. Mivel éves viszonylatban várhatóan 2023-ban is kétszámjegyű lesz az infláció, ez a különbség még tovább fog nőni.
Hasonló okból csúsztatás az az állítás, hogy a magyar gazdaság háromszorosára növekedett (GDP esetén is több szempontot kell figyelembe venni az összehasonlításhoz), ráadásul Orbán kijelentése nettó hazugság:
2012-ben és 2020-ban csökkent, összességében pedig 41 százalékkal növekedett a megtermelt javak mennyisége – ami azért messze van a megháromszorozódástól.
3. „... az egész baloldal összefogott ellenünk, Brüsszel megpróbálta kiszárítani a kincstárat, Gyuri bácsiék pedig begurítottak ide Amerikából négymilliárd forintnyi dollárt, hogy legyen az elvtársaiknak mivel lövöldözni – ránk.”
Bár ez most a propagandasajtó egyik kedvenc témája, semmiféle valóságalapja nincs: jelenleg is folyik a vizsgálat az ellenzéki kampányra adott külföldi támogatás ügyében, és még mindig nem tudni pontosan honnan érkezett a pénz a Mindenki Magyarországa Mozgalomhoz és a magyar ellenzékhez szorosan kapcsolódó két céghez.
4. „Oroszország megtámadta Ukrajnát, ezért az ukrán menekülteket be kell engednünk, és jól tettük, hogy hazánk történetének legnagyobb humanitárius segélyakciójával támogatjuk őket.”
Fideszes politikusok ezt is előszeretettel hangsúlyozzák, kiemelve, hogy az Európai Uniós semmivel nem támogatta a menekültek ellátását.
A valóságban az EU több forrásból (egyrészt a REACT-EU nevű alapból, másrészt az úgynevezett Belügyi Alapokból) biztosított több mint 10 milliárd forintnyi pénzt Magyarországnak az ukrajnai menekültek ellátására.
Azt ugyan természetesen nem tudni, hogy Orbánék pontosan mire költötték el ezt a pénzt, de az biztos, hogy a menekültek mindössze két százaléka marad Magyarországon, az ő ellátásuk a töredékébe kerül a határt átlépőkének.
5. „Miért van egész Európában infláció? A bajt Brüsszel szabadította ránk az energiahordozókra kivetett szankciókkal. A betegség neve szankciós infláció, a vírus pedig a brüsszeli szankció.”
Mi is számtalan alkalommal cáfoltuk meg ezeket az állításokat, sőt, még Matolcsy Györgyből is kiszakadt az igazság a parlamentben.
A valóságban Magyarország is megszavazta az összes szankciós csomagot (ezek egyébként működnek), és nem ennek köszönhető az Európa-bajnok magyar infláció: az árak még a háború kitörése előtt emelkedni kezdtek, az MNB 2021 decemberi inflációs jelentésében a jelenséget „a nyersanyag- és energiaárak növekedésével, a szállítási költségek emelkedésével, valamint az egyre szélesebb körű ellátási nehézségek begyűrűzésével” magyarázta.
Még egyszer: mindezt hónapokkal a háború és a szankciók előtt.
(Bár itthon minden létező csatornán tolja a kormány a szankcióellenes propagandát, Magyarország minden szankciós csomagot megszavazott, és ugyanez várható a soron következő, 10. csomag kapcsán is.)
6. „A szankciók 4 ezer milliárd forintot vettek ki a magyarok zsebéből 2022-ben. Ennyivel többet költöttek a magyar vállalatok, az állam és a családok a szankciók miatt csak energiára.”
Ez is hazugság: a valóságban kevés uniós szankció érintette az energiahordozókat, és jellemzően ezek is csak a 2022 tavaszi-nyári nyári nagy áremelkedések után élesedtek. Az orosz olajra kivetett szankciók – behozatali korlátozás és a tengeri szállításra vonatkozó ársapka – 2022 decemberében és 2023 februárjában léptek életbe, az orosz gázra pedig egyáltalán nem hozott szankciókat az EU. A tavaly decemberben elfogadott gázársapka-mechanizmus jogi értelemben nem szankció, mert nemcsak az orosz gázra, hanem minden tranzakcióra vonatkozik.
Az ársapka-rendelet ráadásul 2023. február 15-től hatályos, tehát nyilvánvalóan nem lehetett hatása a 2022-es energiaárakra. Egyelőre amúgy is messze vagyunk attól, hogy a rendeletet alkalmazni kellene, mert a gáz világpiaci ára jelenleg jóval alacsonyabb, mint az a határ, amitől kezdve életbe léphetne az árkorlátozó mechanizmus.
Hogy a 4 ezer milliárd forint „kiesést” mire hivatkozva mondta Orbán, nem tudni.
7. „Nem járulunk hozzá, hogy gáz-, olaj- vagy atomipari szankciókat vezessenek be, amelyek tönkreteszik Magyarországot. A nemzeti konzultációból tudjuk, hogy ebben nemzeti egység van.”
A valóságban a már óriásplakátokon is virító fideszes 97 százalék a magyar választók mindössze 17 százalékát jelenti. Ez aligha tekinthető nemzeti egységnek.
