Időutazás visszafelé – Ceglédi Zoltán jegyzete

Kiszámolták: csak a szegedi iskolák fűtése 6000 tonna fát igényelne, de oda se neki, mert a szükséges kályhák és kazánok csak jövő márciusra lennének meg.
Ceglédi Zoltán

2022. augusztus 14. 10:31

Időutazás visszafelé – Ceglédi
Zoltán jegyzete

Tudom, hogy az egész kontinens energiaválsággal küzd, és nem kizárt, hogy a külön utas oroszcsövezés miatt ez Magyarországot kevésbé üti meg, mint az abszurd életmódregulákkal szembesülő németeket. De ez akkor is kudarc. Sőt legalább kettő.

 

Egyfelől ott a közpénz ormótlanul ostoba szórása. A NER regnálásának nagyobb részében minden ótvaros hobbihülyeségre volt pénz, hogy raknám a belügy javasolta kályhába az Alaptörvény Asztalától a vadászati világkiállítás agancskapujáig az összeset. Közben a stratégiai ügyekre alig-alig jutott; épp csak úgy, hogy víz felett maradjanak.

 

Már amennyiben e víz csendes. De ha előbb a koronavírusra hivatkozva tett bezárásokkal vágjuk földhöz a gazdaságot (emiatt már tavaly meglódult az infláció), majd szétosztunk minden huncut piculát a kampányban szavazatot venni (nem épelméjű dolog az szja visszaadása és a 13. havi nyugdíj visszahozása), végül kapunk a nyakunkba egy orosz–ukrán háborút, abból háborgó tenger és fuldoklás lesz.

 

A másik kudarc az általános reakció a felmerülő problémák többségére. Ez sem feltétlenül NER-specifikus, a hülyébb ellenzéki szavazó is simán odateszi, hogy „régen is így volt, jó lesz most is”. No de az, ami akkor volt, amikor önnek virgonc hajhagymái és ruganyos artériákkal pumpált barlangos testjei voltak, önmagában még Nem Lesz Jó Most! Sőt. Nyilván okunk volt meghaladni. És mégis, ha már az iskolai fűtés a példám, maga az oktatáspolitika is minden válságjelenségre visszabújna ismerősen büdöskés verziókba. Zárt ajtó mögött frontális oktatás memoriterekkel.

 

Ha az állami egészségügyben nincs pénz, évtizedeket ugrálnak vissza, régebbi eljárások, régebbi eszközök, hovatovább frontsebészet. És nem is tudsz kampányolni ennek alternatívájával, mert „az egészségügy mindig is ilyen volt”.

 

Szerintem meg nem volt ilyen, ami meg de, azt ne hozzuk vissza. Értem és pártolom, hogy szinte bármi áron meleg legyen a gyerekeknek az iskolában. De kéne a stratégiai gondolkodás, kéne a belügyminiszteri plusz mondat, hogy „hosszabb távon nem fatüzelésű kályhákkal oldjuk meg”. Ismerjük a magyar módit.

 

Az ideiglenesen lerakott irodai tűzőgép tíz évig hever az asztal sarkán, az előtérben húsz évig kerülgetik a rosszul illesztett metlachi kiálló sarkát, ideiglenes töméssel harap a sokadik disznótorban is az ember. Mondjuk ki, hogy szükségmegoldások jönnek, de van elképzelésünk, hogy mi a modern és fenntartható folytatás. Drága emberek, ma annyit tudunk, hogy ha nincs orosz gáz, akkor a betárazott mennyiséggel meg kályházós barkácsolásokkal kihúzzuk ezt a telet, és aztán ott állunk kitárazva, mint balfék cowboy az üres colttal. Mi a terv a 2023-as télre? Mi a hosszabb táv?

 

Véletlenül sem akarok úgy tenni, mintha energetikai szakértő lennék, azt is csak halkan jegyzem meg, hogy pár hete még azzal akarta térdre kényszeríteni a gyengusz kis Putyinkát az erős Európa, hogy elzárjuk a gázt, most meg szaladgálunk, mint pók a falon, hogy mi lesz, ha az oroszok nem küldenek elég gázt.

 

Nem tudom, technikailag mi a távlati megoldás az orosz gáz kiváltására, de politikához értő emberként azt igen, hogy most kéne egy program. Kiadásokról, amelyek nem férnek bele, bevételekről, amelyek érdemben segítenek, és „jó helyről” szedjük be (khm, Fizessenek A Gazdagok), és egy részletes terv, hogy mire költjük ezeket. Hogyan kerüljük el, hogy a következő télen az időutazás már nem is a korai szocializmus szénszünetébe, hanem valami XIX. századi népoktatás kulisszáiba vigyen vissza.