Írók és filozófusok: Tiszatáj 2022/05 – Owaimer Oliver lapszemléje

A Tiszatáj 2022. májusi száma irodalom és filozófia találkozási pontjait mutatja fel. A gyakran alkalmi igényű szövegekből egy kifejezetten könnyed hangvételű kiadvány állt össze, amely nem nélkülözi a fajsúlyosabb írásokat sem.
Owaimer Oliver

2022. május 19. 15:34

Írók és filozófusok: Tiszatáj
2022/05 – Owaimer Oliver lapszemléje

A szépirodalmi rovatból – Szív Ernő szokásos lapvégi tárcája mellett – leginkább Zalán Tibor Felező-szonettek című versciklusa emelkedik ki. A szerző aktuális verspublikációi alapján úgy tűnik, az itt közölt háromrészes ciklus egy nagyobb szövegcsoportba is illeszkedik, s a költő mostanában ebben a bőséges lírai játéklehetőséget biztosító, kiasztikus szerkesztésű, kétszer hétsoros versformában találja meg poétikai mozgásterét. Kitűnik még a friss Sziveri-díjas Száz Pál A kamillaszedő című költeménye. Az Oravecz-lírára emlékeztető vers legmarkánsabb vonása a felvidéki dialektus, tárgyi környezet, lokális emlékezet és (mikro)történelem nem hagyományok nélküli, de újszerű, a depoetizáltsága ellenére is gazdag költőiségű felhasználása.

 

A lap Vissza a jövőbe – Return to the future című ciklusát nyitó Szilasi László egy borúlátó (?) esszében személyes családtörténetén keresztül mesél a külföldre emigráló magyar fiatalság (nemzeti-kozmopolita) identitáslehetőségeiről. A ciklus törzsanyagának egy része a minden évben megrendezésre kerülő, Esterházy Péter emlékének ajánlott, 2021. szeptember 23-én tartott Írók-filozófusok-naphoz kötődik. Ilyen például Szabó Gábor és Radnóti Sándor rendhagyó életút-beszélgetése, melyben a 75. életévét betöltő esztéta munkásságát róla szóló – Petri Györgytől Kulcsár Szabó Ernőn át Csurka Istvánig terjedő – szövegidézeteken keresztül elevenítik fel. Majd Vajda Mihály a rá jellemző stílusban, sok humorral és (ön)iróniával cseveg születésnapokról, Facebookról s kicsit Esterházy Péterről; míg Bencsik Orsolya és Halász Rita születésnapi írásai Garaczi László, valamint Németh Gábor életművével folytatnak könnyed irodalmi párbeszédet. Az író-filozófusok-esthez köthető szövegek sorozatát két filozófus, Gyenge Zoltán és Laczkó Sándor egy-egy esszéje zárja. Utóbbi szellemes szócikkek formájában értekezik ünnepről, emlékezetről, elmúlásról –, természetesen nem annyira a szigorú tudományosság, inkább az alkalmiság kötetlenebb igényével.

 

 

A lapszám súlypontját kétségkívül a 93 éve született Heller Ágneshez kapcsolódó írások adják. A szövegcsoportot az elhunyt filozófussal interjúregényt (Bicikliző majom, 1998) készítő Kőbányai János egészen személyes perspektívájú konferenciaelőadása vezeti fel. Ezt követően a Tiszatáj Heller Ágnes utolsó, töredékben maradt, Nietzsche életművét összefoglaló ismeretterjesztő írását közli, mely A filozófia rövid története gólyáknak című tankönyv negyedik részében szerepelt volna. A könyvsorozat kiadója, Kőbányai János a következő adalékokról értesít a befejezetlen íráshoz mellékelt megjegyzésében: „A sorozat befejezését nem egyszer sürgettem, próbáltam lebeszélni arról, hogy megtörje a folyamatos munkát egy konferencián való részvétel kedvéért. Leginkább azért, mert talán megsejtettem a befejezetlenség fenyegetését. Vajda Misu, akit próbáltam rávenni a töredékben maradt mű kiegészítésére, azzal vigasztalt, hogy felesleges – a jelenkori filozófiát nem lehet az előző három kötet struktúrájában megírni, mert a filozófia egységes fejlődése megtört. Azaz: Ágnes végül is befejezte a nagy művet.” (76) Lengyel András Heller Ágnes szegedi, Lábjegyzetek Platónhoz című konferenciasorozatban, 2003 és 2017 között elmondott hét előadásából készített tanulmánykötetéről (Filozófiai lábjegyzetek, 2020) írt érzékeny, értő, megkapó stílusú reflexiót. A szerzőre jellemző, hogy úgy képes megrajzolni a kései Heller Ágnes intellektuális portréját („»kontextuális« gondolkodó volt” – 90), hogy közben a tanulmánykötet könyvészeti, tipográfiai megoldásai sem kerülik el a figyelmét.

 

A kritikarovatban Borbíró Aletta ismerteti Nemes Z. Márió Ektoplazma című kötetét. Fekete I. Alfons Horváth Márk Az antropocén: Az ökológiai válság és a posztantropocentrikus természetkulturális viszonyok című könyvét megalapozó kötetként, „kézikönyvként” értékeli. Pintér Viktória Seregi Tamás korai avantgárddal foglalkozó, Jövőbe szédülő lendülettel című könyvét recenzeálja, míg Losoncz Márk Almási Miklós Közeli jövőnk és a távoli jelen című könyvéről fogalmaz meg éles bírálatot. A kritikarovat (számomra) legérdekesebb darabja Szabó Gábor Deczki Sarolta A jereváni rádió című kritikagyűjteményéről írott recenziója. Szabó Gábor a korunk nyelvi és ismeretelméleti alapú értékszkepszisét egyfajta etikai hangoltságú igazságdiskurzusra lecserélni kísérlő „újrealizmus” intellektuális és esztétikai távlataival kapcsolatban vet fel gondolatébresztő kérdéseket.

 

A Petőcz András grafikáival gazdagított lapszám elérhető a szegedi újságárusoknál, valamint digitálisan a Szófa oldalán.

Vélemények

mutasd mind