A Liszt-díjas szegedi zongoraművész, Kerek Ferenc és a szegedi konzervatóriumból indult Kossuth-díjas fuvolaművész, Matuz István 1981-ben, a Pesti Vigadóban készült emlékezetes koncertfelvételét közvetíti szombaton 12.35-től a Bartók Rádió. A műsoron Bach, Mozart, Hüe, F. Martin, Bartók Béla és Debussy művei szerepelnek.    

Kerek Ferenc zongoraművész, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának egykori dékánja és tanszékvezető tanára 1948-ban Makón született. A makói és a szegedi is­kolai évek után a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatója lett, ahol Zempléni Kornél tanítványaként 1974-ben szerzett diplomát. 1976-ban megnyerte a varallói Nemzetközi Debussy Zongoraversenyt. Koncertező zongoraművészként, a Filharmó­nia hangversenyeinek közreműködőjeként számos kortárs magyar mű bemutatója fű­ződik a nevéhez. Többször kapott Artisjus-díjat, zenepedagógusi munkáját Weiner Leó-díjjal és a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettel ismerték el. A Magyar Rádió számos szóló- és kamaraművet rögzített előadásában, a Hungaroton Classic önálló CD-albumot készített vele. Csembalistaként a Magyar Barokk Trió tagja, amellyel több CD-felvétele jelent meg. Európa szinte minden országában koncerte­zett.

– Évek óta a régi zene, a né­met, olasz és a francia barokk muzsika, valamint a másik véglet, a hazai és a nemzet­közi kortárs zene áll hozzám legközelebb. A kettő között lévő bő kétszáz év sem ma­rad ki az életemből, hiszen azt is játszom, és az oktatás révén is napi kapcsolatban va­gyok vele. 

A sors kegyének tartom, hogy a zongoraóráimon naponta Bachhal, Mo­zarttal és Beethovennel találkozom. Tőlük játszani rendkívül fontos, az ő darabjaikat, mint az alaprepertoár legfontosabb építőköveit, minden zongoristának meg kell ta­nulnia. Vannak dolgok, amiket csak tőlük, valamint Chopintől és Liszttől lehet meg­tanulni. Ez egyaránt vonatkozik a művészi kifejezésre és a hangszerkezelés mechaniz­musára.

 A barokk zene megszólaltatása másfajta gondolkodásmódot kíván. Részben amiatt is, mert ha néhány óriást – Bachot, Händelt, Vivaldit – nem számítunk, akkor elmondhatjuk, hogy kevésbé fajsúlyos mesterek is írtak olyan felfedezésre érdemes kompozíciókat, amelyek megszólaltatásakor az előadó egyénisége legalább olyan fon­tos, mint a komponistáé. A zongoristák a Mozart- és Beethoven-műveket általában kellő alázattal játsszák, egy olyan barokk mester darabjának előadásakor, akinek a ne­vét legfeljebb zenetörténeti adalékként szoktuk idehaza emlegetni, felértékelődik az előadói fantázia. Olyan ez, mintha egy térképészt vagy egy geológust egy teljesen is­meretlen területre küldenének azzal a feladattal, hogy tárja fel és írja le - nyilatkozta a kétezres évek elején Kerek Ferenc a Tiszatáj folyóiratnak. 

– A kortárs ze­nében is hasonló úttörő feladatra vállalkozik az előadóművész, hiszen egy új darabnak nincs előadói hagyománya. Ha a szerző még él, vele persze lehet konzultálni. A jól megkomponált kortárs művek többsége korábbi nagy elődök eredményeire épül. Számos kortárs darabot eljátszva azt tapasztalom: csak a jó értelemben vett tradíció­követő kortárs zenének van hitele. Azoknak a szerzőknek, akik nyelvezetükben is olyan műveket komponálnak, amelyek a korábbi zenei köznyelvek folytatói, és ezek révén hordoznak valamilyen lényegi mondandót a hallgatóság számára is. Az a kom­pozíció, amely elefántcsonttoronyban kitalált hangok egymásutánja, sokszori áttanul­mányozás után a partitúrában jól mutathat és egyre többet megérthetünk belőle, de amikor a koncert végén – vagy már előbb – távozik a hangversenyteremből a hallgató, nem érzi úgy, hogy kapott volna valamit. Kurtág tanár úr Nyolc zongoradarabját ugyanolyan fontosnak tartom a pályámon, mint Bartók Szabadban-ciklusát. Hollós Mátétól és Madarász Ivántól ősbemutatókat (Új dal szöveg nélkül, Fantom-zene, BA-TRI-MUSIC stb.) is játszottam. Az ő zenéjük nagyon közel áll hozzám. Hollós meditatívabb, lírikusabb alkat, rendkívül igényesen, mint egy választékosan fogalmazó nyelvész, úgy írja meg a kompozícióit. Madarász végtelenül dinamikus zenéjében pe­dig mindig van valami elementáris, orffi, bartóki vagy a természeti népek zenéjét fel­idéző hatás. Több komponista is megtisztelt azzal, hogy felkért egy-egy műve bemuta­tására, így Bozay Attila, Kadosa Pál, Durkó Zsolt, Soproni József, Kocsár Miklós és Horváth Barnabás, hogy csak a magyar szerzőket említsem a teljesség igénye nélkül – fogalmazott Kerek Ferenc.

A nevezetes régi koncertfelvétel másik közreműködője, Matuz István szülővárosában, Nagykőrösön kezdte zenei tanulmányait 1953-ban, az Állami Zeneiskolában. 1961 és 1965 között a szegedi zeneművészeti szakközépiskolában tanult tovább, ahol Sebestyén István volt a fuvolatanára. Ezt követően a Zeneművészeti Főiskolán tanult Hartai Ferenc és Kovács Lóránt tanítványaként. Diploma után, 1971–1972 között a brüsszeli Conservatoire Supérieur tanársegédje (közben már a debreceni zenei középiskolában tanított), majd 1974-ig a liège-i Opéra de Wallonie szólófuvolása volt. 1978-tól az Országos Filharmónia szólistájaként koncertezett. 1978-ban és 1980–81-ben a Pierre Boulez által irányított párizsi Institut de Recherche et de Coordination Acoustique-Musique (IRCAM) ösztöndíjasa volt, ezen kívül tanított többek között Párizsban, Brüsszelben, Liège-ben, Gentben, Amszterdamban, Szalonikiban, São Paulóban, Madridban, Münchenben, Frankfurtban, Londonban és Helsinkiben. 1975-től a Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának tanára, majd professzora. Sikeresen szerepelt nemzetközi versenyeken: az 1971-es brüsszeli Tenuto nemzetközi versenyen első, 1978-ban La Rochelle-ben is első, a rotterdami Gaudeamus versenyen második, a royani nemzetközi fuvolaversenyen harmadik lett, a barcelonai Maria Canals versenyen különdíjat nyert.

Európa szinte minden országában, Amerikában, Japánban is megforduló koncertező művész, aki elsőrendű feladatának tartja a kortárs zene megszólaltatását. 

Ismert a fuvolajáték technikájának megújításáról, az új hangszínek és akkordok létrehozására alkalmas játékmód (a permutáción alapuló ujjrend) kifejlesztéséről. Megoldotta és bevezette a játék alatti folyamatos levegővétel technikáját.

Munkássága elismeréseként megkapta többek között a Liszt Ferenc-díjat, a Lajtha László-érmet, az Érdemes művész díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, a Kiváló művész díjat és a Kossuth-díjat.