Knezevics Viktor: Jelentkeztem, mert még van annyi energiám, hogy adjak valamit Szegednek

A BP szegedi szolgáltatóközpontjának korábbi vezetője megpályázta az SZKT vezetését. Miért gondolja úgy a Pro Urbe-díjjal kitüntetett Knezevics Viktor, hogy ha megválasztják, sikerülhet továbbvinni, -fejleszteni Szeged közlekedési cégét? Nemcsak erről beszélt, BP-ztünk is, és kiderült az is, hogyan keresik a cégek az üzleti tanácsadással foglalkozó szakembereket.
Knezevics Viktor: Jelentkeztem, mert még van annyi
energiám, hogy adjak valamit Szegednek

– Legutóbb akkor szerepelt nálunk, amikor arról írtunk, 2021-ben Szeged adventi koszorúján meggyújtotta a második gyertyát. Azóta eltelt fél év, mi mindennel foglalkozott?

 

– Kicsit jobban belefolytam a szegedi gazdasági életbe, próbálom azonosítani azokat a gazdasági szereplőket, akikkel együtt lehet dolgozni. Tizenegy év után eljöttem a BP-től. 2016-ban költöztem ide a céggel együtt, az első pillanatban megszerettem a várost.

 

– Mit jelent ez az azonosítás?

 

– Üzleti tanácsadással is foglalkozom, az egyetemmel és a megyei iparkamarával is dolgozom, dolgoztam együtt az elmúlt időben. Kapcsolatban vagyok olyan cégekkel is, amiket még nem nagyon ismernek a régióban, pedig megérdemelnék, hogy ismerje az ország is a nevüket.

 

– Például?

 

– Van egy cég Mártélyon, négymilliárdos árbevétele van, környezetbarát tisztítószerekkel foglalkozik, kilencvennyolc százalékban exportra termelnek. Teljesen zölden működnek, kiváltanak olyan szén-dioxid-kvótákat is, amiket nem tudnak menedzselni. Velük idén kezdhettem el együtt dolgozni. Szervezetfejlesztéssel kapcsolatosan kerestek meg és kérték a tanácsaimat.

 

(fotók: Iványi Aurél)

 

– Egy ilyen kapcsolatfelvételt hogyan képzeljünk el? Felhívta őket, és meggyőzte a cégvezetést arról, hogy dolgozzanak együtt?

 

– Fordítva történt. Egy közös ismerősünk fejleszti az informatikai rendszerüket, akkor derült ki, hogy szükségük lehet olyasfajta tanácsadásra, szakértelemre, ami nekem van. Felhívtak, hogy beszélgessünk, így kezdődött. Hasonlóan kezdtem el dolgozni egy vajdasági magyar szoftverfejlesztő céggel is.

 

– Mennyit dolgozik egy nap?

 

– A feleségem szerint sokat. Szerintem akkor dolgozom, amikor szükség van rá, amikor van, feladat, ihlet. Nem tudom megmondani, hány órát, van, hogy egy-kettőt, van, hogy este tízig tart a munka.

 

– Azért is jegyeztem ezt meg, mert ezen feladatai mellett döntött úgy, megpályázza az SZKT ügyvezető igazgatói posztját.

 

– Igen, pályáztam. Amikor megjelent a pályázat, akkor végig gondoltam, milyen feladat lehet ez valójában. Fontosnak napjaink fenntarthatósági kihívásaira megtalálni a válaszokat, és azt gondolom, hogy egy jól átgondolt, jól szervezett és utasközpontú közösségi közlekedés egy fontos és adekvát válasz erre, több szempontból is. Például mind környezetvédelmi mind közlekedési szempontból egyre kevésbé fenntartható az, hogy reggel beülünk az autónkba, megyünk vele tíz–tizenöt percet, majd az autó órákat áll a munkahelyünknél, és onnan miután befejeztük a munkánkat, tíz perc alatt hazamegyünk vele. Ezen biztos, hogy lehet és kell változtatnunk. Azért is jelentkeztem, mert azt gondoltam, most még van annyi energiám, hogy még tudok közvetlenül is adni valamit Szegednek, a szegedi embereknek. Szeged közlekedése szinte mindenkire hatással van a városban és az agglomerációban is, akár közvetlenül használva az SZKT járműveit, akár nem. A pályázatra készülve láttam azt is, hogy a társaság komoly gazdasági kihívások előtt áll, amire szintén válaszokat kell találni. A covid első időszaka alaposan visszavetette a közösségi közlekedést, és az egyik legnagyobb feladat most az, hogy minél több korábbi utasa újra beleszeressen a közösségi közlekedésbe, és hogy új utasokat is megnyerjünk. A covidot pedig az energia árak elszabadulása követte...

 

Mindemellett, Szeged városfejlesztését mindig nagyon előre tekintőnek és progresszívnek találtam, amit például a nagyon fejlett a kerékpáros infrastruktúra és a városban nemrég megjelent közrollerek is mutatnak. A hagyományos közösségi közlekedés ezekkel és más, akár újabb megoldásokkal való szinergia megtalálása nemcsak a közlekedési társaságot segítheti, de a város és lakói számára is egy élhetőbb környezetet tud teremteni.

 

Összegezve, bármelyik jelölt is nyeri el a pályázatot, szép kihívás lesz vezetni egy ilyen céget.

 

 

– A BP is ilyesfajta kihívás volt annak idején?

 

– Az egy teljesen másfajta kihívás volt. Stratégiai döntés született arról, hogy nyit a cég egy második szolgáltatóközpontot Magyarországon és hogy ezt nem Budapesten, hanem vidéken nyitja meg. Mindig azt láttam, hogy Budapest elszívja a tehetségeket, akkor még engem is, hiszen pécsi gyerek vagyok. Az én személyes motivációm a szegedi iroda létrehozásával az volt, hogy olyan minőségi szellemi munkák jelenjenek meg egy magyarországi vidéki nagyvárosban is, amik eddig csak Budapesten voltak elérhetők. Itt az volt a kihívás, hogy vajon megteremthető-e az a fajta légkör, be tudjuk-e vonzani azokat a tehetségeket, akikre szükségünk van. Volt sok szkeptikus hang, őket is meghallgatva, de a támogatókra támaszkodva sikerült egy jó sztorit csinálni Szegeden.

 

Az SZKT egy régóta jól működő vállalat és fontos, hogy ami jól működik már most, azt tovább kell vinni és még jobbá tenni, és itt a kihívást az jelenti, hogy hogyan tud reagálni a cég a megváltozott mobilitási szokásokra, illetve a gazdasági és fenntarthatósági kihívásokra.