Korrupt egyének a korrupt rendszerben – Lakner Zoltán jegyzete

Magasan kezd a rendszerszintű korrupciót vizsgáló hatóság vezetője, aki szerint nincs is rendszerszintű korrupció.
Lakner Zoltán

2023. január 19. 12:49

Korrupt egyének a korrupt rendszerben
– Lakner Zoltán jegyzete

„Nem a rendszer, hanem az egyének korruptak”, nyilatkozta Biró Ferenc a Bloomberg hírügynökségnek, ami már csak azért is hírértékű, mert az átláthatóságért felelős hatóság elnöke nem halmozza el információkkal a közvéleményt. Az Integritási Hatóságnak egyelőre még honlapja sincs, belső szervezetéről semmit sem tudni. Csak második nekifutásra jött létre a hatóság mellett működő Korrupciós Munkacsoport ügyrendje. Meglehet, a befelé fordulást valamilyen mértékig indokolja, hogy a hatósági és civil szereplők bizalomépítése időt vesz igénybe, ez alatt pedig inkább kerülik a nyilvánosságot.

 

 

Biró Ferenc a magánszférából érkezett, nagy pénzpiaci tanácsadó cégeknél közbeszerzési ügyekkel foglalkozott. A Telexnek adott decemberi interjúja szerint a pályázati határidő lejárta előtti „este beszélgettünk a családdal, az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy erre a pozícióra én lennék a legalkalmasabb”. A felismerést tett követte, gyorsan megírta pályázatát, amelyet azután az alkalmassági bizottság és az Állami Számvevőszék parlamenti kétharmad által megválasztott elnöke a legjobbnak értékelt. A Biró Ferenc vezette hatóság valóban újonnan állt fel, méltánytalan lenne már elvégzett munkát számon kérni rajta, mindazonáltal a hatóság elnöke hosszú távra tervez.

 

Azt sem rajta kell számon kérni, miért éppen egy ilyen hatóság hivatott üldözni a korrupciót, miért nem az Európai Ügyészséghez való csatlakozásról döntött a magyar kormány, vagy pedig miért nem egy önálló nyomozati jogkörrel rendelkező korrupcióellenes ügyészég alakult meg. Az Integritási Hatósághoz hasonló intézmény másutt is működik Európában, a magyar kormány és az Európai Bizottság között folyó tavalyi tárgyalásokon ez az intézményi verzió körvonalazódott közös megegyezésként. Biró vezeti a hatóságot, nem ő hozta létre, számára adottság, hogy együtt kell működnie az állami szervekkel, így például azzal a rendőrséggel, ügyészséggel és adóhatósággal, amelyek tendenciózusan indítanak vagy nem indítanak vizsgálatokat korrupciós ügyekben a politikai érintettségre tekintettel. Lásd például az ifjúsági szállóból luxusszállodává alakuló felcsúti turisztikai központot, ahol a NAV szerint nincsen semmi látnivaló, hiába nem arra költötték a közpénzt a beruházók, amire kapták.

 

Szóval, az odáig rendben is volna, hogy Biró Ferencnek ezt a terepet kell bejátszania, ha már alkalmasnak találta magát és mások is alkalmasnak találták őt éppen erre a feladatra.

 

Azzal már jóval nehezebb mit kezdeni, hogy Biró Ferenc azt is mondta a Bloombergnek, vitatja a közkeletű állításokat a magyarországi korrupció nagyságáról, mert azok jobbára észlelésen alapulnak, amit nehéz mennyiségileg megragadni. Ez azért meghökkentő, mert a korrupció mérésének egyik legfőbb vizsgálati módja pontosan a gazdasági szereplők korrupcióérzékelése, amit azért néhány évtizede mégiscsak sikerül a számok nyelvén kifejezni. Éppen azért van erre szükség, mert a korrupcióval átjárt állam gyakran nem lép fel kellő mértékben a korrupció ellen, így tehát például a vádemelések, ítéletek száma vagy a kenőpénzek mennyisége alapján, bármennyire objektívnek tűnhetnének is ezek a mutatók, nem lehet reális következtetésekre jutni. Az észlelt korrupció fogalma viszont nem csak a feltárt és hatóságilag üldözött eseteket foglalja magában, hanem azt, amit a gazdasági szereplők maguk körül, a saját tevékenységük során látnak.

 

A Transparency International korrupciós világranglistáján, amely tehát az észlelésen alapul, 2010 előtt Magyarország még az első ötven ország közé tartozott (2009-ben a 46. volt) – ezen a listán az első helyezettnél a legalacsonyabb az észlelt korrupció szintje –, de mostanra már a 73. helyre esett vissza.

 

A korrupció feltárásával foglalkozó hatóság vezetőjétől elvárható lenne, hogy ezt komolyan vegye.

 

A másik, amivel szintén nehéz mit kezdeni, az a cikk elején idézett mondat, miszerint nem a rendszer korrupt, hanem az egyének. Persze, konkrét emberek konkrét cselekedeteiből jön létre a korrupció. De hogy az emberek általános együttműködésének szerkezete – azaz a rendszer – hajlamosít-e korrupcióra vagy eltántorít tőle, illetve hogy ez a struktúra ösztönzi az ilyen esetek kiszűrését vagy kifejezetten követendő és megúszható mintaként tünteti fel, hát éppen ezt kellene vizsgálni. Különösen egy olyan hatóság élén, amit a rendszerszintű korrupció miatt hoztak létre.

 

Jó lenne legalább néhány hétig azt gondolni, hogy az új hatóság nem válik maga is a rendszer részévé.

Címlapon

mutasd mind