Ma már történelem, hogyan épültek Szegeden a lakótelepek

Lakóhelyünk építészete és városépítészete velük él. Mégis keveset tudunk róla. A Vedres István Technikum a maga eszközeivel igyekszik tenni azért, hogy ne így legyen.
Bod Péter

2022. május 21. 08:34

Ma már történelem, hogyan épültek Szegeden a lakótelepek

Firbás Zoltán térképésznél, urbanistánál kevesen ismerik jobban és alaposabban a szegedi lakótelepek építését és annak történetét. Őt hallgatva olyan érzésem alakult ki, hogy amit ő nem tud, azt már nem is érdemes tudni. Kedden a Vedres István Technikumban tartott előadást, szigorúan véve Szeged Északi városrészének lakótelepi építkezéseiről, de a téma annyira szerteágazó, hogy sok minden egyéb is szóba került.

 

Egyszerre volt hálás és hálatlan feladata az előadónak. A közelmúlt helyi építészetének e fontos fejezete szinte kimeríthetetlen téma, ám ennek kifejtésére mindössze húsz perce állt rendelkezésére. Így érthető módon csak vázlatosan ismertethette a tudnivalókat.

 

Az északi városrészről származó első részletes mérnöki térkép 1930-ban készült, ami hozzávetőlegesen a mai nagykörút és a körtöltés közötti terület leírására vállalkozott.

 

Mindebből kiderül, hogy a Lechner Ödön-féle szegedi területrendezés után ez mélyfekvésű zárványterület marad, amit további két hátrány súlyosbított: közművesítetlen volt és a magas volt a talajvíz szintje. Ilyen előzmények után láttak hozzá 1966-ban Tarján városrészben az első lakótelep építésének. A munkák gyorsaságát jelzi, hogy az első beköltözők már 1968-ban birtokba vehették lakásaikat.

 

Szeged a levegőből (légifotók: Iványi Aurél)

 

Fontos történeti adalék, hogy a panellakások elemeit akkor még dunaújvárosi és a szolnoki házgyárból szállították Szegedre. Az itteni házgyárat 1970-ben adták át, és az itt készült elemek ekkortól épülhettek a négy- és tízemeletes panelépületekbe.

 

Ahogyan Firbás Zoltán megjegyezte: részben téglablokkos házak is épültek ezen a lakótelepen a panelek mellett. Ezt az építőanyagot sok esetben lovaskocsikkal szállították a helyszínre, ami már akkor is roppant korszerűtlennek számított. 

 

A jelzett talajviszonyok miatt a cölöpverő gépek éjjel-nappal dolgoztak. A tarjáni lakótelepeket eredetileg mintalakótelepnek szánták, és az elsődleges cél az olajbányász családok elhelyezése volt.

 

Firbás Zoltán azt is elmondta, viszonylag pontosan meghatározható, mit nevezünk lakótelepnek, és mit nem:

 

legalább kétezer lakást kell magában foglalnia, egy ütemben kell épülnie, egységes tervek alapján. Mindezek mellett az építéstechnológia sem megkerülhető kérdés. 

 

A történelmi városrésznek számító Felsővárosban éppen annak historikus jellege miatt csínján kellett bánni a területtel a tervezőknek – figyelmeztetett Firbás Zoltán. Munkájuk sokkal nagyobb körültekintést igényelt, mint a „tisztalapnak” számító Tarján városrész esetében. Az ideépített panelházak minden egyes eleme már a szegedi házgyárból érkezett, és mint az előadásból kiderült 10–12 típus elemeit variálhatták a mérnökök.

Újszeged, az épülő Odessza. Előtérben a ládagyár lerakata látható (fotó: Fortepan/VÁTI)

 

A magyar lelemény már itt és ebben is megmutatkozott, mert amiben lehetett függetlenítették magukat a szovjet típustervektől, így vonzóbb és esztétikusabb épületek készülhettek, mint annak idején a Szovjetunióban.

 

Építészetileg a legnehezebb feladatnak Tisza-part környéke bizonyult. A városrész továbbépítésének lehetőségét bizonyítja, hogy itt nőtt ki a földből előbb a Tiszavirág Sportuszoda, majd Pick Aréna. 

 

A nyugati városrészbe szintén terveztek lakótelepet építeni, ami Firbás Zoltán szerint a fél Móraváros lebontásával járt volna, ám ebből nem lett semmi. Más okok mellett a talajvíz miatt mondtak le a tervezett, nagy építkezésekről.

 

Odessza-lakótelepi idill (fotó: Fortepan)

 

Az idő rövidsége miatt kevés szó esett a gedói városrészt érintő építkezésekről, amiknek része volt a Deák-gimnázium és a Krúdy-iskola.

 

Vázlatos áttekintést kaphattunk a Makkosházát, Rókus-Franciahögyöt és Újrókust érintő építkezésekről, így arról is, hogy tervezői és kivitelezői bravúr volt az újrókusi víztorony megépítése.

 

Utólag is hibának tartja Firbás Zoltán, hogy a Szeged Plazát az akkori városvezetés beengedte arra a telekre, amire felépült, mert ez ideális hely lett volna a Mars térről kiköltöző buszpályaudvarnak.

 

A szegedi építkezések nem választhatók el a vidék akkori legnagyobb építőipari vállalatától, a Déléptől, ami fénykorában 7300 munkavállalót foglalkoztatott, és az elsők között ment tönkre és darabolódott fel már 1989-ben.

 

Ma már ez is történelem.

Vélemények

mutasd mind