A „Speyer borosüveg” a múzeum szakértői szerint közel 1700 éves, 325-ből származhat. A palack egy, a IV. században eltemetett római nemes pár sírjából került elő, ahová több palackot is elhelyeztek. A pár nyughelyét 1867-ben fedezték fel és a többi palacktól eltérően ez az egy sértetlenül került ki onnan.

A múzeum szerint az ókori rómaiak fűszerekkel és mézzel ízesítették borukat, és olívaolajat öntöttek az alkohol tetejére, hogy a levegőt távol tartsák a nedűtől. Az ezerhétszáz év alatt az olaj megszilárdult és vékony réteget képezett a bor tetején, így továbbra is légmentesen tartja azt.

A palackot több mint egy évszázadon keresztül pontosan ugyanazon a helyen tartották a múzeumban, az egyetlen ember pedig, aki hozzáérhetett, az Ludger Tekampe gyűjteményvezető. Azt azonban még ő sem tudja, pontosan mi történne, ha valaki kinyitná. Nem biztos ugyanis abban, hogy a levegő okozta sokkot kibírná-e.

A feltételezések szerint azonban a bor akár iható is lehet, azonban sem az íze, sem az állaga nem lenne kellemes, valószínűleg egy íztelen rágógumihoz hasonlítana.