Sem a kínai hitel jogos kritikája, sem a bután xenofób futamok, hogy tudniillik, minek megy az a vonat Belgrádba, höhö, ezek közül egyik sem működött a kampányban. Ahogy Márki-Zay Péter állandó filippikája a „kínai migránsegyetem” kapcsán sem. Kudarc volt a Paks-téma is. De miért?

A megfejtés annyi, hogy a szavazónak a fent leírt jelenségekről nincs valós idejű és személyes élménye. Nem kapott a nyakába adóemelést e külföldi hátterű beruházások finanszírozása okán, nincsenek katasztrófahírek (szerencsére) az atomerőmű működését illetően, nem zárta el senki gyerekét a továbbtanulástól a még nem is létező Fudan egyetem, és amit e cikkben elsősorban hangsúlyoznék, a Belgrád–Budapest vasútvonal sem tart még sehol, következésképp a vonatjáratnak magának sem tudnak kárvallottjai lenni.

Egymás közt mondom: egy európai politikusnak magát a törekvést, hogy Budapestről egy szomszédos ország távoli fővárosát három óra alatt el lehessen érni, nos, ezt szerintem még helyeselnie is lehetne.

Ettől még lenne sok kritizálható és kritizálandó elem.

Karnyújtásnyira és szemmagasságban, ugyanis például a projekt még sehol nem tart, de már kilőtte a Budapest és Kelebia közötti vonatközlekedést. Az első fázisban Délegyháza után, rövidesen pedig a teljes vonalon megszűnik a vasúti eljutás – és mondhatnám, hogy „helyette” buszjárat van, vagy hogy vonatpótló autóbuszok közlekednek, de a valóság ehelyett annyi, hogy az illetékes hatóságok közölték, hogy a nép utazzék a Volánbusz járataival. Pont. A kiskunhalasi autóbuszállomás és a Népliget között mintegy három és fél órát zötyög a busz, és itt ne valami szuperkényelmes távolsági járatra gondoljanak, mondjuk konnektorral, fotelszerű ülésekkel meg wifivel, hanem arra a régimódi izére. Pisiszünet inkább nincs, mint van, ha a menetrendet is tartani akarják, előbbi gond eredőjeként meg tömeg, nagy, fenemód. Órákon át állnak, mondom, állnak az emberek a távolsági buszon, ezért nem is eszi erre a fene az ellenőröket sem, mert ugye ez vastagon balesetveszélyes, egy karambolnál az álló ember borul, zuhan, csapódik. Ja, és az online előre megváltott jegyeden szereplő ülésszám vagy van a buszon, vagy nincs. Nesze neked, helyfoglalás.

Szóval ez a napi élmény. Itt egy újabb dolog, amit a Fidesz-állam egyértelműen és érzékelhetően rosszul, vacakul csinál. Mindenki tapasztalja a hétköznapokban. Rossz.

És mi lenne, mondok valami elképesztően és lúdbőrzően forradalmit, ha legközelebb csúcsidőben felszállna a buszra két ellenzéki képviselő, akiknek mondjuk közük van a közlekedéspolitikához is. Videót készítenének, mini-interjúkat az utasokkal és a sofőrrel, regisztrálnák a tömeget és a közeget, dokumentálnák az utat, aztán kérdéseket tennének fel a parlamentben szakminiszternek, vennének neki is jegyet a következő útra, provokálandó, hogy ismerje meg, amivel dolgozik, generális javaslatot készítenének a Volánbusz átalakítására és egy azonnali, speciálisat a vonatpótlásra, bemutatnák a bizottságokban és a sajtóban az utak és a buszmegállók állapotát – hosszan tudom sorolni. Ez olyasmi, amiért értelme van felvenni a képviselői mandátumot. De ahhoz, hogy továbbra is bejárjanak az ATV-be elmondani, hogy jaj, de drága és jaj, de fölösleges a Budapest–Belgrád vasútvonal, na, ahhoz nem kell képviselőnek lenni.

Apropó, azt tudták, hogy például a szegedi IC-kre is eladnak olyan sorszámú jegyet, amely ülés nem is létezik? Hogy emellett más vonalakon télen fűtés, nyáron hűtés nélkül, és mind a négy évszakban ordenáré, lepusztult klozetokkal fut egy csomó vonat idehaza? Tudták, persze, ha közlekednek, vagy ha most tőlem olvasták. Politikustól nem tudhatták, mert nem jár arra se kormánypárti, se ellenzéki.

Kéne.