Merre tovább? – Lakner Zoltán jegyzete

Unalmasak a történelmi idők, jó lenne kifogni néhány eseménytelen évtizedet. Csakhogy ez nem kívánságműsor, a sorsfordítás folyamatban van.
Lakner Zoltán

2023. január 22. 10:48

Merre tovább? – Lakner Zoltán
jegyzete

Alighanem az egyik legkülönösebb válság, amelynek napjait éljük jelenleg Magyarországon. Az erőviszonyok és a politikai rendszer szinte mozdulatlanok. Ez nem azért baj, mert egyik vagy másik párt szimpatikusabb lenne a Fidesznél, hanem azért, mert mindeközben a sarkaiból fordul ki a világ, a Magyarország helyzetét meghatározó feltételrendszer, és ez az egész meg sem jelenik a hazai közéletben. Nincs már terep, ahol ezt megvitathatnánk, hiányzik az a reakcióképesség, amely a legfontosabb politikai erények, a tanulás és az alkalmazkodás gyakorlásához szükséges.

 

Némán csúszunk kifelé Európából.

 

Az uniós pénzek körüli vitáról sokan hitték, hogy megegyezéssel zárultak 2022 végén. Valójában az uniós döntések – amelyeket nem „Brüsszel” hozott, hanem huszonhat tagállam kormánya – előrevetítették a következményeket. Azt, hogy nem lesz pénz mindaddig, míg a magyar kormány nem teljesíti azokat a vállalásokat, amelyeket ő maga tett. Persze kényszerből vállalt több demokráciát, de a Magyarországnak szabott feltételekben mégiscsak vagy a kormány állapodott meg az Európai Bizottsággal, vagy pedig e feltételek az uniós alapszerződés részei.

 

Huszonöt, helyenként huszonhat másik országnak sikerül betartani.

 

Az egyetemi Erasmus programok támogatásának befagyasztása csak az első a pénzmegvonás gyakorlati következményei közül. Tényleg nem jön pénz. Több mint 20 milliárd euró lóg a levegőben, ennyit nem tud kipótolni az elmúlt években széjjelvert magyar költségvetés.

 

Innentől két eset lehetséges.

  • Az egyik, hogy a kormány, ha nem is önként és dalolva, de elkezdi igaziból, nem csak falból teljesíteni a feltételeket. Példának okáért helyreállítja március végéig a bírói függetlenséget. Ahogyan ez, úgy más feltételek is a magyar állampolgárok érdekét szolgálják. A hatalmi önkény kerül most pénzbe, és majd akkor jönnek a források, ha a kormány legalább lead az önkényből. Ha megelégszik kevesebb hatalommal, kevesebb ellopható pénzzel.
    Ez tehát az egyik verzió.
  • A másik lehetőség, hogy az Európai Uniót súlyosan félreismerő kormány bepipul, és ezt is meghosszabbítja Bicskéig. Egyedül azt nézi, hogyan tudja átvészelni politikailag a krízist, hogyan tud ismét bűnbakot feltálalni közönségének. Brüsszel, Brüsszel, Brüsszel hallatszik majd, s történik mindez egy olyan országban, ahol az Európai Unió támogatottságának alapját az uniós pénz jelenti.

Ha nincs pénz, a Fidesz által kinevelt szavazótábor fel fogja tenni a kérdést: minek vagyunk még az EU-ban, ahol csak bántanak minket? Terítékre kerül a kilépés forszírozása, amit valamilyen módon le kell reagálni a kormányzati propagandának.

 

Néhány évvel ezelőtt teljesen biztos lettem volna abban, hogy Orbán pontosan tudja: ahhoz a kompország-stratégiához, amelyet folytat, szüksége van az uniós tagságra. Hiszen Oroszország és Kína számára az EU-tagság teszi értékessé Magyarországot. Orbán csak akkor tudja bomlasztani, gyengíteni Európát, ha benne van. A Széll Kálmán Alapítvány ülésén előadott zöldségeket olvasva már nem vagyok teljesen meggyőződve erről az ellenszenves, de rafinált politikáról. Egyre inkább úgy tűnik, teljes az elszállás, és bármi megtörténhet.

 

2023-ban nem lesz választás, de annál fontosabb, hogy mégis hangot találjunk egymással és a véleményünk kifejezésére, nehogy ez a bizonyos bármi megtörténjen. Késő lesz akkor észbe kapni, amikor már kint leszünk a hidegben.

Címlapon

mutasd mind