Mozizgatunk: Tarr Béla-interjú, problémáival magára hagyott várandós tinédzser és párhuzamos percepciók versengése az igazság utáni korban

Rendhagyó módon egy fontos interjúval kezdjük az eheti Mozizgatunk podcastet: a mostanában keveset hallott és látott Tarr Béla életútjáról szóló beszélgetés jelent meg a Partizánon, aminek kapcsán beszélünk a hazai és nemzetközi jelentőségéről, a magyar filmes szcéna helyzetéről és a szubjektív-objektív filmértelmezés lehetőségeiről. A következő hetekben az interjún felbuzdulva lesznek Tarr Béla filmelemzések és mindenkit arra bíztatunk, hogy pótoljon, nézze újra, esetleg kezdjen neki az életműnek.
Végre mozis forgalmazásba került az alapvetően Cinefesten debütáló Hat hét is, melyről ezúttal ketten beszélgettünk és ha másban nem is, abban megegyezünk, hogy iszonyú fontos témát boncolgató, releváns alkotásról van szó és ahogy a Larrynél is említettük: a több ilyen hangvételű és igényű filmre lenne szükség. Röviden szóba kerül Scorsese egyik korai filmje, az Alice már nem lakik itt, továbbá Gedzo szomorúan konstatálta, hogy a John Wick a negyedik részre teljesen elfáradt és már a saját, egyértelműen valószerűtlen világán belül sem lehet komolyan venni a túlnyújtott, akciófilmes klisékkel teletűzdelt blockbustert.
Azonban ajánljuk a Belvárosi moziban áprilisban megtekinthető A vád című francia drámát, ami a klasszikus, Tizenkét dühös emberben is megpendített kérdéskörrel foglalkozik: van-e objektív valóság, vagy csak egymással versengő személyes percepciók? Ugyan lehetne pár másodperccel rövidebb és bizonyos értelemben húz az egyik fél felé a film, mégis iszonyúan aktuális, elgondolkodtató élmény A vád, amit mindenképpen megéri a bő kétórás ráfordítást. A következő epizódban érkezik a Berlinben bemutatkozó Műanyag égbolt (amit Gedzo által moderált közönségtalálkozó keretében tekinthettek meg vasárnap), illetve a Dungeons and Dragons videójáték adaptációja (Betyárbecsület) is, addig is pótoljátok A csendes lányt, és nézzetek Tarr Béla-filmeket!