Nem, nem korai megkérdezni, hogy kik indulnak 2026-ban – Ceglédi Zoltán jegyzete

A 106, előválasztáson megtalált ellenzéki egyéni képviselőjelöltből végül 17 fővárosi és 1-1 szegedi és pécsi induló nyert. Haladéktalanul tudni szeretném, hogy a többi 87-nek mi a terve.
Ceglédi Zoltán

2022. április 29. 10:42

Nem, nem korai megkérdezni, hogy kik
indulnak 2026-ban – Ceglédi Zoltán jegyzete

A 2022-es országgyűlési választáson a fideszes és az összellenzéki lista közti milliós szavazatszám-különbség is mellbevágó lehetett az összefogás éceszgébereinek és médiamunkásainak – de az egyénik különbsége sem kevésbé. Sokszor elmondtuk: a magyar választási rendszer aránytalan és fejnehéz. Roppant igazságtalan előnyt biztosít az egyéni mandátumok megszerzésében lokálisan ügyesebb politikai erőknek. Ezért történhetett, hogy a fővárosban az ellenzéknek tizenhétszer (!) annyi mandátum jutott, mint a Fidesznek, holott ennél jóval kiegyenlítettebb volt a budapesti küzdelem, és ugyanezért vitte a fővároson túli egyéniket kettő kivételével az egész országban az Orbán-csapat. Aki az ellenzékből ezen adandó alkalommal változtatni akar, annak ma, még az irtózatos pofontól alázatos figyelemmel kell megvizsgálnia, miért buktak el nem pusztán billegő, de biztosnak vett mandátumokat is szerte az országban. Ez az első kérdés.

 

Vannak persze előzetes vagy „nulladik” kérdések is, mondom is röviden.

 

Ha az az idei április tanulsága, hogy ez egy iszonyú diktatúra, ahol lehetetlen nyerni, és hallok is emilyen utólagos (!) sikonyálásokat (tisztelet a kivételnek, aki előtte is mondta), szóval ha így van, akkor lécci ne tessenek 2026-ban újra azt mondani, hogy orrbefogva csak oda ikszelgessek – hisz minek. Továbbá, ha nekik mégsem mindent felülíró kötelességük Orbán leváltása, hanem inkább az, hogy legyen sok ellenzéki frakció sok pénzzel, és egyébként el lehet itt lébecolni; ha az a konklúzió, hogy a leváltásnál fontosabb a beváltás, mármint a kasszánál, a nem_is_olyan_apró_pénzre váltás, akkor megint csak azt kérem, hogy engem legközelebb már ne nyomasszanak azzal, hogy mi mindent tegyek félre és hogyan ne fanyalogjak, ha ők négy év külön fizetett frakciózás után megint összefogtak.

 

 

Ha viszont négy év múlva sem lesz arányosabb választási rendszer, és négy év múlva se lesz olyan ir-tó-za-tos diktatúra, amiben el se szabad indulni a választáson, és négy év múlva se lesz fontosabb dolgunk a világban, mint Orbán Viktor leváltása, akkor bizony az egyéni mandátumokat komolyan kell venni.

 

Ez pedig azt jelenti, hogy a helyben élőket és ügyeiket veszem komolyan. 2022-ben ezt egy technikai eljárással, az úgynevezett előválasztással igyekeztek pótolni, gondolván: mivel a helyiek választhatják ki az ellenzéki jelöltet a tényleges voksolás előtt pár hónappal, ez majd visszahat a potenciális jelöltek helyi munkájára és beágyazottságára. Hát… nem hatott. A tavaly ősz vitáiban megannyi fellengzősen kioktató ellenzéki kampányember és tartalomgyártó arról értekezett, hogy igenis, rendben van az egyfordulós egyéni előválasztás, és pláne rendben vannak a visszalépkedések és előzetes paktumok, mert hát igenis „ilyen a politika” és „teljesen természetes”, hogy nincs mindenhol minden pártnak embere, aki el tudna indulni. Félretéve most a tényt, hogy hányadik választást bukja el ez a társaság azokon, akik megfellebbezhetetlenül tudni vélik, hogy milyen a politika (olyan, hogy Orbán negyedszer ver el titeket durván, pupákok, pont olyan), ízlelgessük kicsit e kijelentést: teljesen természetes, hogy még a jelenlegi parlamenti pártoknak sincs 106-106 olyan emberük az országban, akiket a nevükre tudnának venni?!

 

Mi ebben a természetes? Nem inkább tragikus, lelombozó, elfogadhatatlan? Hm? Megint a sima zsarolás, hogy oké, nem ismerünk titeket, nem létezünk helyben, de akit mégis feltúrtunk-odaejtőernyőztünk nektek jelöltként az utolsó pillanatban, arra szavazzatok, különben fogatlan kisebbségi fideszesek vagytok, krumplis aljanép. Lementünk a józsefvárosi vidékre megkritizálni.

 

 

Úgyhogy a választás egyéni veszteseit mielőbb interjúvolja föl a pártjuk, hogy részükről mennyire volt komoly ez az indulás. Ha igen, akkor marad az iroda, a hírlevél, a rendezvények, és máris építjük az embert 2026-ra. Ha nem, akkor induljon a kaszting, legott, hogy ki lehetne helyette. Igen, már a 2024-es EP-választáson mutogatni magát, és, ha lesz ilyen, az önkormányzati választáson is ott kell pörögnie az eljövendő országgyűlési jelölteknek kampányerőként. Így a 2025-ös (sőt, 24-es?) előválasztásra már evidens lesz, hogy nem újszülöttek, hanem idáig épülgetett helyi jelöltek és alappal kérik a bizalmat. Igen, ez pénzbe kerül, de pont erre való a bőkezű állami támogatás a pártalapítványok felé. Igen, ez munka, de bebizonyosodott, hogy nem elég a választás előtt pár hónappal a szavazók elé penderülni, hogy itt vagyunk, lemutyiztuk nektek az előválasztási indulást, a közönség meg néz, hogy hát ez honnan került elibém.

 

Szóval nem, egyáltalán nem korai megkérdezni, hogy kik indulnak 2026-ban ellenzéki egyéni képviselőjelöltként. Ott és akkor pedig a leginkább indokolt kérdés feléjük az lesz, hogy mit tettél idáig azért, hogy megismerjünk és bízzunk benned.

Vélemények

mutasd mind