Mint egy falat kenyér, úgy kellett a NER-nek a tavalyi európai parlamenti korrupciós ügy, amelyben egy görög és több olasz politikust is meggyanúsítottak azzal, hogy Katar javára használta fel a befolyását anyagi előnyökért (tudniillik némi készpénzért) cserében.

A Katargate-et nem vagy csak felületesen ismerők körében ez érvet szolgáltatott a Fidesznek amellett, hogy EU „jogtalanul” tartja vissza az Orbán-rezsimnek (amit ők Magyarországgal azonosítanak) „jogosan járó” pénzeket, mert Brüsszel is éppolyan korrupt, tehát nincs joga másokat lopással vádolni.

Orbán rögtön bele is állt az ügybe és arról írt, hogy annyian vannak már börtönben, hogy akár saját focicsapatot is alakíthatnának. Katart magát egy szóval sem illette. Mintha nem értette volna, hogy ha van korrupciós ügy, akkor nem csak megvesztegetettek léteznek, hanem megvesztegetők is. Vagy nagyon is pontosan értette.

Ellenben működik a jogállam, az igazságszolgáltatás, a rendőrség és az ügyészség. Lévén, hogy a hatóságoknak arrafelé még a bűncselekmények megakadályozása, felderítése és megbüntetése a feladtuk. A LEleplezése, nem az ELleplezése. Aligha véletlen, hogy a Fidesz kizárja az Európai Ügyészséghez való csatlakozást.

Továbbá, bár a gyanúsítottak kétségtelenül baloldaliak, nehéz volna úgy beállítani, hogy az egész európai baloldal érintett. Különös tekintettel arra, hogy a hatóságok felé éppen a Szocialisták és Demokraták képviselőcsoportjának tagjai jelezték a gyanúra okot adó tevékenységet.

Tudniillik, hogy Kailiék szisztematikusan próbálják akadályozni a katari emberjogi helyzetet kifogásoló állásfoglalásokat, és ellenkezőleg, olyan indítványokat terjesztenek elő, amelyek a foci vébé előtt a legnagyobb megelégedéssel szólnak a munkajogilag legalábbis aggályos – de leginkább botrányos – stadionépítésekről.

Orbán viszont a propagandán túl is meglátta a lehetőséget a helyzetben. Ha ugyanis Katar befolyást akart szerezni az Unióban, akkor alkalmasint továbbra is akar. Ha az eddigi lobbistái rács mögött vannak (azóta egyébként már mindenki házi őrizetben), akkor szükségük lesz újakra.

Rés nyílt a piacon. Kielégítetlen kereslet támadt.

Amikor börtönválogatottozott, nagyvonalúan nem tett említést arról sem, hogy ő maga úgy jár Katarba, mintha valami dolga volna ott. November-decemberben egész légihidat létesített Budapest és Katar, Brüsszel és Katar, sőt, Bukarest és Katar között. Akárhol volt éppen dolga, mindenhonnan hordták a hivatalosan honvédségi gépek meccset nézni.

A meccsnézés ráadásul csak ürügy volt, mert közben találkozgatott a helyi emírrel és miniszterelnökkel is. Továbbá az is azt jelzi, hogy a katari kapcsolat nem szűnt meg, hogy május 21-én is ellátogatott az emírségbe, ezúttal már Varga Mihály és Nagy Márton kíséretében.

A gázbeszerzés alighanem szintén csak ürügy. Egyrészt azért, mert ez normális országokban nem kormányfői kompetencia. Másfelől pedig azért, mert Magyarország éppen a szállítók versenyeztetésében volna érdekelt, nem pedig a hosszútávú elköteleződésben, egy beszállító felé való kiszolgáltatottságban. Mert az már az oroszokkal is mekkora üzlet volt. Az oroszoknak mondjuk igen, és ilyenkor hálásak szoktak lenni.

Azonban mivel a Moszkvával kötött szerződésből még tizenhárom év van hátra, valamint az Európából való kivonulás miatt a nyakukon is maradt évi 160–180 milliárd köbméter, továbbá a gáz ára évek óta nem látott mélységekben van a világpiacon, Orbán katari vizitje alighanem mással függ össze.

Az EP ugyanis rég küzd azért, hogy az uniós intézmények között növelje a súlyát. Pillanatnyilag csak állásfoglalásokat, gyakorlatilag politikai nyilatkozatokat és javaslatokat tehet. Utóbbiakat pedig a Bizottság vagy megfogadja vagy nem, és ha igen, akkor még mindig a Tanács dönt róluk. Az a testület, amelynek még legalább három évig tagja Orbán is. Ő tehát nemcsak kedvező véleményt tud kínálni, hanem előnyös döntéseket is.

Bár az Unión belüli ügyekről elég minősített többséggel határozni, a kül- és biztonságpolitikai ügyek egyhangúságot követelnek, azaz minden tagállamnak vétójoga van. Ez elvben csak a nemzeti érdekbe ütköző esetekben lehetne használható, de ez meglehetősen tág és bizonytalan fogalom.

Orbán évek óta vétózgat az EU-ban (és a NATO-ban is) orosz megrendelésre. Ugyancsak megakadályoz minden Kínát negatívan érintő, bármilyen jelentéktelen állásfoglalást is.

Katar közismerten nem garasoskodik. Nemcsak az oroszok, de az arabok se teljesen legális eszközökkel nyerték el a második legnagyobb presztízsű sportesemény rendezésének a jogát. A különbség, hogy az utóbbi ki is derült. Blatter, Platini és Sarkozy is megütötte a miatta a bokáját.

Orbánra ilyen veszély nem leselkedik. Hű emberén keresztül teljesen befolyása alatt tartja a magyarországi igazságszolgáltatást.

Ha azt nem is tudja mindig elintézni, hogy milyen ítélet szülessen, azt garantálni képes, hogy milyen ne. Hogy csak olyan ügy kerülhessen egyáltalán bíróság elé, ami neki nincs ellenére. Itt csak azt a mocsarat csapolják le, amelyiket Orbán is akarja.

Elég itt csak az azeri fejszés (nem baltás!) gyilkos kiengedésére emlékezni. A magyar külügy meglepetést színlelt, amikor Ramil Safarov büntetését elengedték és nemzeti hősként ünnepelték Bakuban. Közben meg 20 millió dollár gurult magyarországi bankszámlákra, amit azóta sem azonosított személyek vettek fel.

Néhány elszánt újságírón kívül nem is akarta őket senki azonosítani. A hatóságoknak például konkrétan eszébe sem jutott.