Orbán Viktor már nem kap biankó csekket, előbb teljesítenie kell, a pénzeket utána csöpögtetik – Besenyei Zsolt jegyzete

Lóg a levegőben a magyar uniós pénz, mint Szájer a brüsszeli ereszen.
Besenyei Zsolt

2022. november 24. 17:00

Orbán Viktor már nem kap biankó
csekket, előbb teljesítenie kell, a pénzeket utána csöpögtetik – Besenyei Zsolt jegyzete

A történet viszonylag egyszerű: Orbán megzsarolta az uniós tagországokat, nem szavazza meg az ukrán hitelt, a svéd–finn NATO-tagságot és a globális minimumadót sem, ha nem kapja meg a szerinte Magyarországnak járó, de felfüggesztett uniós pénzeket.

 

Az akció azonban besült, mert Nyugat-Európa visszazsarolt: nem kapja meg a költségvetési és helyreállítási forrásokat, amennyiben nem teljesíti az elvárásokat. Főként: ha nem enged a három említett zsarolási tételből, valamint nem teljesíti végre a már hónapok óta elvárt korrupcióellenes, jogállamisági feltételeket.

 

Az utóbbiak most elsősorban az ürügyet jelentik, a Bizottság el is fogadta volna a látszatengedményeket, mint az érdemi hatáskör nélküli Integritási Hatóság felállítását vagy a gyakorlatban lehetetlen pótmagánvád bevezetését a közbeszerzési ügyeknél.

 

A Bizottság engedékenységével előbb az Európai Parlament szállt szembe, amelyik sorban fogadott el (legutóbb éppen csütörtökön) olyan állásfoglalásokat, amik a magyar pénzek teljes zárolását indítványozzák.

 

Az EP-nek a pénzek fölött elvileg nincs hatalma, de áttételesen mégis. A fiókban van ugyanis egy bizalmatlansági indítvány a Bizottsággal szemben, amit a fenyegetések szerint azonnal elővesznek, ha Ursula von der Leyen lezárja a jogállamisági eljárást, azaz pénzt ad Orbánnak.

 

Magyarország jelenlegi miniszterelnöke abban bízhatott, hogy az Európai Bizottság az Európai Parlament nyomására tett pénzmegvonási indítványát majd az Európai Tanácsban úgyis leszavazzák a pénzügyminiszterek – ez az, ami jelen állás szerint elesett.

 

Orbán Viktorral ugyanis mára minden egyes európai tagállam szembefordult. Már nemcsak az antidemokratikus és korrupt politikája, hanem a Putyin-pártisága és a zsarolási taktikája is alapot ad az egyet nem értésre. Legutóbb a német kormány, még azt megelőzően a V4-ek, ami mostanra inkább V3+1-gyé alakult az Ukrajna egyértelmű támogatásától elzárkózó Orbán marginalizálódása miatt.

 

Még világosabb azonban a német kormány támogatásának elveszítése. Orbán hiába ment pár hete Berlinbe, Scholz közös sajtótájékoztatóra sem volt hajlandó kiállni vele. Később a német kormánykoalíció képviselői közös nyilatkozatban szólították fel a Fidesz-vezért a jogállamisági feltételek teljesítésére – valamint ki nem mondva arra, hagyjon fel a vétópolitikával, az uniós egység megbontásával.

 

Orbán – állításával természetesen szöges ellentétben – eddig minden uniós szankciót megszavazott Putyinnal szemben, bízva abban, hogy az orosz diktátor ezekkel együtt is nyerni tud, de mindig utolsóként, csak azután, hogy az utolsó előtti német kormány is beadta a derekát.

 

Az Ostpolitikot, az orosz–német együttműködést évtizedek óta képviselő Berlinnek azonban egy – nem rövid – idő után feltűnt, hogy Putyin veszített Ukrajnában, többé nem nagyhatalom, nemcsak gazdaságilag, de – az atomot leszámítva – már katonailag sem, továbbá már nem is jó üzleti partner, nem teljesíti a szerződéseit. Júniusban önkényesen elzárta például az Északi Áramlatot, felverve ezzel a gáz árát a piacon.

 

Orbán viszont nem értette meg az idők szavát, és nem váltott lovat a németekkel, hajthatatlanul ragaszkodik Moszkvához, ami a történtek fényében még Putyin utolsó előtti barátainak, a német szociáldemokratáknak is sok lett.

 

A magyar nemzetvezető a brüsszeli akadékoskodásaival sokáig Berlin előretolt egységeként, faltörő kosaként viselkedett. Őt tolták előre, hogy elérje, amit valójában németek (vagy legalább ők is) akarnak.

 

A helyzet azonban 2022 őszére drasztikusan megváltozott, Németország beleállt az antiputyinista politikába. Erre reagálta azt Orbán, illetve németügyi kváziszóvivője, Schmidt Mária, hogy Németország már nem is létezik.

 

És hát most kiderül, hogy mégis. Az EU egységéért, aktuálisan a minimumadó és az Ukrajna támogatásához szükséges hitel ügyében, de a későbbi egyebekre is tekintettel, valamint a skandinávok NATO-csatlakozása érdekében a német kormány az elé a választás elé állította Orbán Viktort, hogy vagy támogatja a közös politikát, vagy mondjon le az életmentő forrásokról.

 

Amire Magyarországnak égető szüksége van, nemcsak azért, mert az utóbbi harminc évet nézve, uniós pénzek nélkül semmi nem épült volna nálunk, hanem mert a fizetési mérleg hiányát, amit a Szijjártó–Orbán féle, a Gazprommal kötött tragikus gázszerződés okozott, segítene kompenzálni.

 

Az uniós pénzek meg tudnák menteni a forintot a napról napra való lecsúszástól, míg végleges megvonásuk esetén a magyar valuta tragikus összeomlása sem zárható ki.

 

Berlin most megmutatja, hogy a fideszes kormánypropaganda állításaival szemben mégis létezik, és informálisan arra bírta rá Brüsszelt, az Európai Bizottságot, hogy a pénzek befagyasztását indítványozza a Tanácsnak, amelyikben a németek szava szintén meghatározó, és megvan a döntő többség Orbán ellen.

 

Azaz ne a végleges megvonást javasolja, de ne is a folyósítsa a pénzeket. Orbán ezzel kap még egy, talán utolsó lehetőséget, hogy válasszon egy háborús agresszor diktatúra és az uniós demokráciák, Európa vagy Moszkva között.

 

Persze az se fog ártani, ha ennek érdekében valóban elfogadtat a mamelukjaival a korrupció ellen érdemben fellépni képes (és akaró) intézményeket.

 

Akkor, és jelen állás szerint csak akkor kaphat Magyarország uniós támogatást. De akkor is már csak részletekben, Orbán többé nem kap a Nyugattól biankó csekket, ha viselkedik, csöpögtetnek neki (nekünk) némi forrást.

 

Ellenkező esetben forduljon Putyinhoz.