Örkény 110, Írók gyermekkora, versek, prózák, esszék – a Tiszatáj nyári duplaszámában

Bőséges és színvonalas, neves szerzőket felvonultató olvasmányanyagot közöl a Tiszatáj nyári duplaszáma. A számot a jelenleg Kölnben élő, Kossuth-díjas Tót Endre 1982 és 1985 között készült festményei gazdagítják, amelyekről Fehér Dávid tanulmányrészlete ad rövid, de izgalmas és tartalmas ismertetőt.
Owaimer Oliver

2022. augusztus 06. 14:45

Örkény 110, Írók gyermekkora, versek, prózák, esszék – a Tiszatáj nyári duplaszámában

A magyar nyelvű lírai merítésből kitűnnek Vajna Ádám 1789 és dal a bőségről című versei, amelyek az idén megjelent Egyébként is, mit akarhatott itt az őrgróf? című kötethez kínálnak ízelítőt. Vajna Ádám szerény iróniától áthatott versei üdítő kivételek az önmagát olykor kissé túl (új)komolyan vevő fiatal, kortárs lírában. Könnyed, bátor és szabad, kajánul közéleti költői játéka leginkább Parti-Nagy Lajos, Bognár Péter vagy Szálinger Balázs költészetével rokonítható. Bátran ajánljuk a fiatal kortárs líra iránt érdeklődő olvasók figyelmébe. A lírai rovatot gyarapítják még Acsai Roland, Báger Gusztáv, Farkas Arnold Levente, Győri László és Juhász Róbert költeményei, melyek között szintén felfedezhető jónéhány minőségi, figyelemreméltó darab. 

A prózai szövegek közül – már csak terjedelmi okokból is – szembeötlik Szántó T. Gábor tizenhat oldalas, lapszámot nyitó, A pimpós túró című elbeszélése. Az idilli, romantikus történet látszólag egy fiatal sajtkereskedő fiának üzleti célú útjáról, illetve egy zsidó túrótermelő lányával való megismerkedéséről szól; a felszín mögött azonban már a II. világháború közeledő borzalmai is felsejlenek. A duplaszám gazdag és igényes szépprózai terméséhez Bartalos Tóth Iveta, Szilágyi Zsófia Emma, Harcos Bálint, Hegedűs Imre János, Mohai V. Lajos, Oláh Péter novellái, valamint Szív Ernő szokásos, ezúttal Fenyvesi Ottóhoz írt tárcája járul még hozzá.

 

A szépirodalmi blokk különleges részét képezik a műfordítások. Biernaczky Szilárd a nigériai születésű Wole Soyinka (1934) egyik emblematikus politikai témájú költeményét mutatja be a magyar olvasóknak; névmutatóval, jegyzetekkel, rövid verselemzéssel és életrajzi áttekintéssel is elősegítve az apartheid elleni küzdelmeket támogató alkotás megértését. Gömöri György Sylvia Plath lányának, Frieda Hughesnak (1960) fordította le két rövidebb versét. Egészen megragadó a magyar érintettségű, László című költemény, mely unikális szemszögből s egyedülálló tömörséggel dolgozza fel a (császármetszéses) szülés témáját. Végül Gyukics Gábor egy friss Pulitzer-díjas, latin‐amerikai és mojave indián származású költőnő, Natalie Diaz (1978) két költeményét ültette magyar nyelvre.

 

Frieda Hughes: László

 

Először rózsák jelentek meg

Agyam kicsi ködös dobozában,

Amikor az ápolónő beúszott

Egyetlen szál szegfűvel.

 

Aztán feltűnt az arca, amit

Egy olyan orr vezetett, amiért

Érdemes volt arcnak lenni. És ajka

Csókolt. A belémcsöpögő petadin

 

Őt majdnem elvitte tőlem. Táskás hasam

Bámulta, bevarrt szájával, hüvelyemtől

Köldökig felvágva, hasam két fele

Menekülni próbált egymástól.

 

Feszülten figyelte lélegzésemet.

Majd pihe‐könnyeden, kezét

Véres öltéseimen nyugtatta,

Mintha újra egésszé próbálna teremteni.

 

(Gömöri György fordítása)

 

A lapszám értekező részét – szokás szerint – a Vissza a jövőbe című esszérovat nyitja, melyben ezúttal Hidas Judit mesél az irodalmon belüli női érdekvédelem terén szerzett tapasztalatairól. Hidas Judit írását követik az Örkény István munkásságát vizsgáló írások, melyek egy tavaszi emlékkonferencia előadásainak írott változatai, s amelyekben emiatt olykor a tudományos szempontok az emlékállítás kegyeleti (ha úgy tetszik: kultikus) gesztusaival keverednek. Márton László arra keresi a választ, hogy a többszöri kísérletek ellenére vajon miért nem „teljesedettet ki” az Örkény-életmű egy komplexebb szerkezetű, nagyobb ívű regényben. M. Nagy Miklós a Helikon Kiadónál megjelenő életműsorozat kapcsán közöl rövid köszöntő beszédet (melyet – véleményem szerint – talán szerencsésebb lett volna az Örkényről szóló tanulmányblokk bevezető szövegének megtenni). Reményi József Tamás az 1982-ben megjelent, Babik című – 1954‐től filmnovella, kisregény, forgatókönyv, majd töredékben maradt – alkotást középpontba helyezve elemzi az életmű sajátosságait, míg Sándor Iván személyes perspektívájú szövege a II. világháború traumáinak Örkényre gyakorolt hatásáról értekezik. Nánay István a korrajziság, a történeti-politikai vonatkozások szempontjából, „történelmi drámaként” elemzi az Örkény-drámákat, érdekes képmelléklettel illusztrálva tanulmányát.

 

 

Zárásként György Péter egy érzékeny gondolatsorban veti össze az ünnepelt író életét a saját, elhunyt nagymamájáéval, aki – mint a szerző megjegyzi – egyszerű, hétköznapi emberként maga is hasonlított az Örkény-novellák hőseire.

Az Írók gyermekkora című tanulmányblokkban egy-egy nagyszabású életpálya kezdeteiről olvashatunk; például Kovács Ilona kiváló írásában a szerelmi kalandjairól híres Giacomo Casanova Velencében töltött gyermekkoráról: „Úrhatnámsága és nagyra törő ambíciói velencei élményeiben gyökereznek, ahogy alapvető szokásait és életmódját szintén ott alakította ki és alapozta meg.” Hajnal Géza az Iskola a határon egyik szereplőjével, Bónis Ferivel foglalkozik, pontosabban a regényhőst ihlető Széchenyi-díjas hídépítő mérnökkel, Mistéth Endrével, az Ottlik Gézával való közeli viszonyával s a kapcsolatuk szépirodalmi vonatkozásaival. Darvasi Ferenc pedig készülő Mándy Iván-monográfiájának egy fejezetét közli, amelyben a szerző 1925–1935-ig terjedő, kudarcos iskolaéveit a következőképpen summázza: „Az iskola talán élete legnagyobb traumája volt. Szülei válása és apjával való zaklatott élete is megviselhette, és valamelyest féltestvére, Mándy Tamás halála is, de egyik sem jobban, mint a gimnázium.”

 

A kritikarovatot nyitó Förköli Gábor Danyi Zoltán A rózsákról írott kritikájában visszafogott kritikát fogalmaz meg a címbe emelt központi motívum kapcsán. Balajthy Ágnes Pál Sándor Attila Rokonok című novelláskötetéről írt precíz bírálatot, melyben amellett érvel, hogy a szerző prózaírói teljesítménye kevésbé meggyőző a költészetéhez képest. Kolozsi Orsolya elismerő recenziója Mesterházy Balázs Penészes isten című verses regényét ismerteti, míg V. Gilbert Edit Annie Arnaux Évek című regényét ajánlja az olvasó figyelmébe. Herczeg Ákos alapos, terjedelmesebb kritikája olykor – óhatatlanul is – a Harcom-sorozat tükrében vizsgálja Karl Ove Knausgård Ősz című regényét. Fazekas Sándor pedig Bödőcs Tibor Mulat a manézs című regényét méltatja, és a könyvnek egy „komolyabb”, a nevettetés igényén túlmutató olvasatát kínálja az olvasónak.

 

A lapszám elérhető a szegedi újságárusoknál, valamint digitálisan a Szófa oldalán.