Ötven éve iparos Szénási Róbert

A szegedi karosszériajavító-mesternek a családi indíttatásból adódóan nem volt nehéz választania gyerekként, hogy mit szeretne csinálni, ha nagy lesz. A Szegedi Tükör portréja.
Szabó C. Szilárd

2022. november 26. 10:36

Ötven éve iparos Szénási Róbert

Ha végiggondolom az életemet és a pályámat, akkor arra jutok: ha újrakezdhetném, ma sem csinálnám másképpen – vont mérleget az ötven éve iparos Szénási Róbert szegedi karosszériajavító-mester.

 

Szénási Róbert december 21-én ünnepli hatvankilencedik születésnapját. Ebből könnyen és gyorsan kiszámolható, hogy tizenkilenc éves kora óta iparos a tősgyökeres szegedi karosszériajavító mester, akinek már az édesapja és az anyai nagyapja is – fogalmazzunk úgy – az autók bűvöletében élt.

 

– Koós József anyai nagyapám az ország egyik első karosszériakészítő- és járműgyártómestere volt az 1900-as évek elején. Mivel süketnéma volt, úgy becézték, hogy Kuka. Így, a ragadványnevén ismerték országszerte – kezdett családja történetébe Szénási Róbert.

 

– Amikor az ötvenes években összetört egy minisztériumi autó, a nagyapámat vitték fel Budapestre, hogy csinálja meg. Ekkora volt a respektje. Később, amikor maszek lett, már a nagyapámhoz hozták le az autókat Szegedre. Akkor még favázból készültek a karosszériák, így bognármunkát is végzett a nagyapám, akinek zseniális keze volt. 

 

(fotók: Szabó Luca)

 

Nemcsak autókat javított, de festett, rajzolt és bútorokat is készített. Megrajzolta például a farmotoros Ikarus buszt, aminek akkor még se híre, se hamva nem volt. Kinevették. Majd rá pár évre megjelent az utakon a farmotoros Ikarus busz, olyan, amilyet a nagyapám rajzolt… – mesélte Szénási Róbert, akinek az édesapja az ismert szegedi autószerelő-mesternél, Bischop Gyulánál dolgozott szerelőként.

 

Szénásiék négyen voltak testvérek, Róbert volt a legkisebb. A legidősebb bátyja is karosszérialakatos volt – előbb itthon, majd külföldön.

 

– Már gyerekként sokat voltam a műhelyben. A bátyám mellett dolgozva már tizenegy éves koromban megcsináltam az első önálló munkámat. Mai napig emlékszem, egy nagy kerekű Wartburg sérült köténylemezét egyengettem ki. Amikor visszajött a bátyám a műhelybe, és megnézte a munkám, nem kellett hozzányúlnia, semmit sem kellett vele csinálnia. „Jól van, tökös, csak így tovább!” – így dicsért a bátyám. 

 

A családi indíttatásból adódóan nem volt nehéz választanom gyerekként, hogy mi leszek, ha nagy leszek, mit szeretnék majd csinálni – mondta mosolyogva Szénási Róbert, aki ötven éve foglalkozik sérült gépjárművek teljes körű javításával. 

 

 

– 1972-ben léptem be a Kisiparosok Országos Szövetségébe, a KIOSZ-ba. Mivel még nem voltam tizenkilenc éves, külön tanácselnöki engedéllyel lehettem kisiparos, mert koromnál fogva még nem volt meg a mestervizsgám – mesélte Szénási Róbert, aki több mint száz karosszérialakatos-szakmunkástanulót képzett az évek során, akik közül elmondása szerint jó páran igazán kiváló, elismert szakemberek lettek itthon és külföldön egyaránt.

 

Szénási Róbert hangsúlyozta: mindig is a szíve csücske volt a szakképzés, a szakma nívójának emelése és fejlesztése, a kétkezi munka elismertetése. Szakmai konferenciákat szervezett, előadásokat tartott, hosszú éveken keresztül részt vett a karosszérialakatosok mestervizsgáztatásában. Több szakkönyv és tananyag elkészítésében közreműködött, társszerzőként a Karosszérialakatos szakmai ismeretek című könyv megírása fűződik a nevéhez.

 

Egy időben a mestervizsga-bizottságok elnökeinek volt a szakmai vezetője. Sokat utazott külföldre a szakmáját érintő friss, aktuális információkért – új gépek, anyagok és technológiák megismeréséért –, hogy folyamatosan képezze magát. Járt Németországban, Franciaországban, Belgiumban és Ausztriában. Elmondása szerint a tudását minden esetben átadta a tanulóinak, a tanároknak, a szakembereknek. 1995-ben a szegedi Szénási-műhely kapta meg elsőként Magyarországon a TÜV minősítést. Szénási Róbert a mai napig számtalan szakmai egyesületnek és szervezetnek az elnöke, illetve alelnöke.

 

– Nagyon sokat köszönhetek a családomnak, amely nagy türelemmel és megértéssel viselte, hogy sokszor a munkámat helyeztem az első helyre. Ha végiggondolom az életemet és a pályámat, amelyben ugyan volt sok nehézség, de inkább még több öröm, akkor mindig arra jutok: ha újrakezdhetném, ma sem csinálnám másképpen. Nem telt el hiábavalóan ez az ötven év – vont mérleget a beszélgetés végén Szénási Róbert.

 

 

Elismerések

Szénási Róbert több alkalommal is elnyerte a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamarától a Kiváló Gyakorlati Képzőhely címet.

  • 2000-ben megkapta az Autójavítókés Autókereskedők Szakszövetségétől az Évtized Karosszériajavítója díjat
  • 2009-ben Presztízs-díjjal tüntették ki az Év kisvállalkozója kategóriában
  • 2011-ben Süle József-emlékérmet kapott a szakképzésben végzett munkájáért
  • 2012-ben Szegedért emlékéremmel tüntette ki szülővárosa Szeged napján