Politikai vagyonnyilatkozat – Unger Anna jegyzete

Ugyan nem tartom számon, kinek mije van, de ilyenkor azért rá szoktam nézni ezekre a dokumentumokra. Mint minden, amit kiadunk a kezünkből, ez is árulkodik rólunk. Van, akinek alighanem (vigyázz, szexizmus!) a felesége készítheti el, mert gyönyörű, már-már tanítónénis kézírással van kitöltve (szerencsére szinte semmije nincs, így nem kell sokat írni). Van, aki olyan egyenletesen ocsmány, olvashatatlan kézírással adja be a papírt, hogy patikust kéne hívni, mert van az a macskakaparás, amit csak ők tudnak kisilabizálni. És van, ahol annyira szorít az idő, hogy már nincs idő másik papírt kitölteni, így a rosszul írt részt csak áthúzza szegény agyonhajszolt képviselő, és beírja a helyes választ, nem 5,1 millió az a jövedelem, csak 420 ezer, fenébe, mindegy, jó lesz most már így is.
Én egyébként személy szerint örülök, hogy van ma olyan egyetem Magyarországon – ezt is egy vagyonnyilatkozatból tudtam meg, mondom, érdemes nézegetni őket, – ahol egy tudományos főmunkatársnak egymillió forint felett van a fizetése. Az enyém egyetemi adjunktusként bruttó 277 ezer plusz 83 ezer 100 kiegészítés (a sokszor hangoztatott kétszer tizenöt százalékos béremelés ugyanis nem emelés, csak kiegészítés, ami nem épült be a bérbe), de biztos nagyon demagógnak nevezne engem is ezért az összehasonlításért az államtitkár asszony, aki egy ellopott egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi tagjaként ennek sokszorosát kapja. Nézhetjük ezt akár úgy is, hogy vannak szorgalmas, munkamániás kormánypárti képviselők, akik minden forintunkért lehajolnak.
Nézzük hát az ellenzéket! Amikor a választás után felmerült, hogy az ellenzék átvegye-e a mandátumait, beüljön-e a parlamentbe, az emellett kardoskodók két érvet hoztak: hogy csak így tudják képviselni azokat, akik őket erre megválasztották, és hogy a beülés olyan anyagi támogatást is jelent, amit fel tudnak használni az ellenzék megerősítésére. Azért is hozom ezt elő újra, mert amikor a hétvégén leülnek az ellenzéki képviselők kitölteni a vagyonnyilatkozatot, nem árt, ha ez az eszükbe jut. Tegyenek meg maguknak – és a választóiknak – egy szívességet, és miután kitöltötték az ingatlanokra, járművekre, nagyértékű vagyontárgyakra, hitelre és megtakarításra vonatkozó rubrikákat, beírták az összes laptopot, mobiltelefont és gurulós szekrényt, amit az Országgyűléstől kaptak, és végre pontot tesznek a nyilatkozatuk végére, lapozzanak vissza, vegyenek elő egy üres papírlapot, és írjanak még egy nyilatkozatot.
Írják össze, április óta
- hány választókerületi gyűlésen voltak,
- hány választói e-mailt, telefont válaszoltak meg,
- hány polgártársukkal beszélgettek irodájukban, klubhelyiségben, vagy csak az utcán az elmúlt hónapokban,
- hány ellenzéki önkormányzati képviselőt és polgármestert látogattak meg,
- hány településen, kerületben, utcán jártak,
- hány lakossági fórumot tartottak,
- hány választókerületükön kívüli településen voltak, hogy segítsék az ottani ellenzékiek munkáját.
Aztán, ha ezzel megvannak, akkor írjanak egy listát arról, hogy mit csinált a pártjuk (ami ugye adófizetők tíz- és százmillióit kapja, ezért is kellett ugye beülni a parlamentbe). Mennyi pénzt juttattak az egyáltalán meglévő helyi tagjainak, hogy ők ott helyben életben tartsák a szervezetet, és megcsinálják a kampányban az aprómunkát, ami nélkül nincs jelöltállítás és nincs kampánytámogatás. Mennyi figyelmet és szakértői segítséget adtak a helyi, megyei politikusaiknak, akik önkormányzatokban próbálják a lehetetlent, legalább látható ellensúlyt képezni, alternatívát mutatni a NER-rel szemben. Hányszor karoltak fel helyi ügyeket, hányszor adtak segítséget helyi civil szervezeteknek, bajba jutott polgároknak, akár úgy is, hogy abból nem lett aznap este ATV-interjú vagy országos hírportálon címlapos hír.
És ha esetleg nem telt be a papír, akkor írják össze azt is, hogy a pártalapítványuk, ami szintén tíz- és százmilliókat kap évente a mi adónkból, csinált-e bármit a belső képzés+nyári egyetem+EU-integrációs szakmai napok hármas pótcselekvésén túl.
Mindez, amit felsoroltam, ez a politikai befektetés, ez a politikai tőke, amiből szervezetet lehet építeni, támogatást, aktivistákat, tagokat lehet megnyerni. Ez a politikus munkája, nem a szelfi, a tünti, meg a bünti, amit Kövér László kiró egy-egy parlamenti akció után. Az az összességében többmilliárd forintnyi közpénz, amit az ellenzéki pártok kapnak, ha nem így hasznosul, akkor – mint azt tizenkét éve látjuk – ablakon kidobott pénz.
A fenti három listát írja meg és nézze át minden ellenzéki képviselő – és ha úgy látja, hogy van még hely a lapon, akkor érdemes úgy szervezni az évet, hogy jövő ilyenkor ne legyen elég egy lap a kitöltéshez. Mert hiszen, mint tavasszal fogadkoztak, ezért mentek be. Nekünk megírják, hogy állnak anyagilag. Maguknak meg írják össze végre, hogy áll a politikai vagyonunk.
Nyitóképünk Tápai Péter szegedi fideszes önkormányzati képviselő 2022-es vagyonnyilatkozatából származik. Legalább „géppel van írva”…