Vlagyimir Putyin október végén az Orosz Történelmi és Hadtörténeti Társaságok újjáalakulásának tizedik évfordulóján beszélt arról, hogy Romániának, Lengyelországnak és Magyarországnak is lehetnek területi igényei Ukrajnával szemben – írja a Magyar Hang az orosz Gazeta.ru nyomán. Nyilván arra utalt az orosz elnök, valahogy úgy, ahogyan most neki. Az interneten azóta sorjáznak a példák, kiknek lehetnének területi igényeik. Például Rómának az egykori Római Birodalom területeire, vagy Lengyelországnak fél Belaruszra, de azt is meg lehetne nézni, hogy mi alapján álmodozik Vlagyimir Putyin az egykori Szovjetunió vagy a cári Oroszország területéről és kvázi dicsőségéről. 

Azon túl, hogy Putyin ezzel is folytatja az európai politika, sőt egész Európa destabilizálását, kijelentése elképesztően veszélyes is. A lengyel kormány nem véletlenül közölte gyorsan: esze ágában sincs területeket követelni Ukrajnától. Még akkor is ezt tették, ha akadhatnak a kormánytagok között olyanok, akik esetleg szívük szerint visszafogadnák mondjuk az egykori Lemberg, ma Lviv környékét.

A Magyar Hang felhívta a figyelmet, ahelyett, hogy az orbáni diplomácia mondott volna hivatalosan valamit, napokon keresztül csöndben volt, úgy tett, mintha a putyini gondolat nem is létezne. Vasárnap délután az Indexnek annyit írtak:

„Nem tartjuk helyesnek a háborús konfliktust mélyítő nyilatkozatokat. Az ilyen nyilatkozatok helyett azonnali tűzszünetre és béketárgyalásokra van szükség!”

Még most sem tudták tehát azt mondani Orbánék, hogy Magyarországnak nincs területi követelése Ukrajnával szemben, csupán mismásolás látható, az sem hivatalos közlemény formájában. Orbánék ugyanezt a stratégiát alkalmazzák Putyin egyik háború előtt megfogalmazott követelésével kapcsolatosan is, miszerint a NATO térjen vissza az 1997-es határai mögé. Erre sem mondtak semmi érdemlegeset Orbánék, Szijjártó nem kérette be az orosz nagykövetet, pedig az orosz elnök egy magyar demokratikus népszavazás döntését változtattatná meg erővel, beavatkozva a NATO és Magyarország belügyeibe.

„They”, azaz „ők” – mém lett Orbán Twitter-bejegyzéséből

Mindezt „megkoronázta” Orbán Viktor (kommunikációs stábjának) november 4-én, az 1956-os forradalom leverésére irányuló szovjet-orosz bevonulás napján angol nyelven írt Twitter-bejegyzése, miszerint

„Today is a national day of mourning. They crushed our revolution in 1956, but our love for freedom and sovereignty lives on to this day”.

Magyarul: „Ma nemzeti gyásznap van. 1956-ban leverték forradalmunkat, de a szabadság és a szuverenitás iránti szeretetünk a mai napig él”.

Azóta fél Ukrajna azon nevet, hogy a magát szabadságharcosnak beállító miniszterelnök képtelen volt megnevezni, kik azok az „ők”, képtelen volt leírni, hogy az oroszok vagy a szovjetek verték le a forradalmunkat.

Hogy mennyire fontosak a szavak: Orbán Twitter-bejegyzésének írói akár úgy is fogalmazhattak volna, hogy „Today is a national day of mourning. Our revolution was crushed in 1956, but our love for freedom and sovereignty lives on to this day”. Így kihagyható lett volna a „they”, azaz „ők” leírása.

Most még csak mémeket készítenek

A magyar diplomácia hallgatása azért is hiba, mert újabb muníciót szolgáltathat a kárpátaljai magyarok ellen az ukránoknak. Pedig, ha valóban a kárpátaljai magyarok érdekét néznék, akkor elutasítanák Putyin szavait, sőt, támogatnák Ukrajna csatlakozását az Európai Unióhoz. Igaz, Putyinnak ez sem tetszene, így marad a stratégiai hallgatás.

Nem engedünk Putyinból!

Egyszerűen képtelen szakítani a putyinizmussal az orbáni politika, pedig Ukrajna orosz megszállása, az ártatlanok ezreinek legyilkolása már több mint 8 hónapja tart, katonai, gazdasági és energiaválságba sodorva a világot. Putyinék már a háború elején utalgattak lehetséges atomcsapásra, ami önmagában elképesztő fenyegetés az emberiség életére nézve. Az orosz elnök és körének fenyegetése akkor is, sőt még inkább elképesztő, ha eszünkbe jut az Egyesült Államok Japán elleni atomtámadása, és több tízezer japán ember brutális, bűnös megsemmisítése 1945-ben.

És bár egy ideje Orbánék igyekeznek úgy beállítani a magyar–orosz kapcsolatokat, hogy azok a magyar nemzet jólétét szolgáló olcsó orosz gáz miatt olyanok, amilyenek, szó sincs csupán gazdasági érdekekről, hiszen Orbán Viktor 2010 óta több alkalommal – senki által nem kért – politikai–ideológiai hitet is tett Vlagyimir Putyin mellett. Elég csak a hírhedté vált, az oroszokat a nemzetközi elemzések sztárjaként emlegető illiberális demokráciáról szóló eszmefuttatására gondolni a 2014-es Tusványoson. A szabadságharcos bátorság már akkor is csak magyarul nyilvánult meg, az illiberális szót a beszéd angol fordításából már kihagyták a miniszterelnök kommunikátorai.

Mini Oroszország

Az, hogy a putyini rezsimmel mennyire szimpatizálnak Orbán és emberei, jól mutatja, Magyarországot egyre inkább mini-Oroszországként kezelik nemzetközi szinten. A szexuális kisebbségekkel való bánásmód, a kultúra és az oktatás szétpolitizálása, a valódi sajtó leépítése, gazdasági ellehetetlenítése, a közbeszéd propagandaszólamokká degradálása, a gazdaság feudális viszonyok közé lökése, a titkosszolgálatok felhasználása politikai célokra, a bíróságok elfoglalása, a rendeleti kormányzás mániája, a választókerületek átrajzolása mind az orosz viszonyokat idézik.

Aki pedig nem tudja feloldani az ellentmondást magában, hogy miként lehet 1989 egyik magyar rendszerváltójából a mostani (örökös) orosz elnök egyik legjobb tanítványa, azt javaslom vonja ki az egyenletből az orosz szót. Lényeg a fentebb leírt mechanizmusokban rejlik, amikkel a hatalom bebetonozható, nem abban, hogy orosz, kínai, török vagy kipcsak területről jön. Az igazi kérdés inkább az, hogy miként lesz egy szabadságharcos demokratából egy választási autokrácia hibrid rezsimjének rendeletekkel kormányzó vezetője.