Mert van, hogy az egyórás készülődésből végül kettő lesz, hogy a hónapok óta nem használt bicikliről meglepő módon kiderül, hogy lapos a kereke, vagy hogy indokolatlanul hosszú ideig járkálsz körbe-körbe a helyszínen, egy megviselt térképet markolászva a kezedben, mire rájössz, hogy már legalább négyszer elhaladtál az úticélod mellett. (Egyáltalán nem megtörtént események alapján.) De aztán összefutsz teljesen véletlenül egy közeli ismerőssel, vagy sikerül elkapni egy koncert utolsó dalát, amit még énekelni is tudsz, és akkor egy kicsit helyreáll a világ rendje.

Nem mintha fenyegetett volna ilyen veszély, de nem akartam túl korán megérkezni a fesztiválra, hogy inkább az esti színes reflektoros, tömegben hömpölygős részből jusson több. Szerencsére – és ez nagy előnye Szegednek – bárhol le lehet tenni a biciklit a környéken, így egész keveset kellett sétálnom a bejáratig, amikor megérkeztem az esti órákban. Nem volt konkrét programcélom, először csak fel akartam fedezni a terepet. Ha már úgyis említettem a térképet, szerintem meglepően kevesen tudnak a létezéséről, pedig egy szépen szerkesztett, praktikusan kialakított, programfüzettel egybekötött kiadványról van szó, amit bárki ingyen beszerezhet a bejáratnál. Kényelmesen elfér akár egy farzsebben, helyszínre és napra lebontva megtalálható benne az összes koncert, illetve kiemelném a bravúrosan belehajtogatott jelmagyarázattal ellátott térképet is. Őszintén szólva azt hittem, hogy ez az origami térkép lesz az, amit második használat után, eredeti formájára messze sem hasonlító állapotban, halk szitkozódásokat követően gyűrök be a táskámba, de kiállta az első nap próbáját, úgyhogy le a kalappal.

Nem volt nagy tömeg eleinte, gond nélkül tudtam csalinkázni a bódék és színpadok között, és hála az égnek a szerda hajnali eső sem éreztette túlságosan a hatását. Volt egy kis sár – azért örülök, hogy nem fehér cipő mellett döntöttem – de egyáltalán nem az a gumicsizmás, dagonyázós, és legalább a Szigetes homokvihart is elkerültük. Ha pedig már időjárás, szerencsére nap közben és este már nem esett, még ha borongós is volt, viszont a páratartalom elég brutális volt. Aki az esti hűvös időre öltözött, mint én, az azért bőszen törölgette a homlokát. Nem is beszélve arról a srácról, aki egy fejére kötözött plüss unikornissal közlekedett... Szerintem vitte a prímet!

Nem néztem ki magamnak konkrét koncertet, mert ahogy mondtam korábban, sejtettem, hogy nem úgy és oda jutok el, ahova tervezek, ami be is igazolódott, így végül egy kicsit belehallgattam a Korda–Balázs duó előadásába, ahol hatalmas tömeg állt, a legtöbben zsigerből tudták a dalokat, de valljuk be, hogy mindenki azt várta, hogy mikor jön végre a Reptér. A Bagossynak már csak az utolsó számát értem el, de már az is megérte, mert végre élőben is hallhattam az egyik kedvenc dalom tőlük. Illetve még a Rag'n'Bone Man és a BSW előadásaiba is belefutottam, bár ezeket csak messzebbről élveztem néhány szám erejéig.

Mindenhol szuper volt a hangulat, elöl nyilván a keménymag, leghátul általában azok, akik csak be-benéztek kíváncsiságból minden koncertre. Mindenki kezében ott voltak a tarka SZIN-es repoharak, amikből több verziót lehetett kapni, de az összesnek baromi jó volt a dizájnja. Nem voltak túlságosan hosszú sorok sem, én úgy láttam elég flottul mentek a dolgok a legtöbb bódénál és nem mellesleg a mosdóknál is. Nagy pozitívum volt, hogy nem történtek olyan hatalmas elborulások alkohol terén... Nem láttam minden sarkon hányást, az úton egymáson keresztben fetrengő részeg embereket vagy ittas verekedéseket; pedig nem sok időt töltöttem egy helyben, szóval sok mindent tapasztaltam. Az éjfél utáni illuminált állapotokat inkább a napozóágyakban és babzsákfotelekben elnyúló fesztiválozók jelentették, akiknek a szemük már félig, de inkább teljesen csukva volt, de kezükben még ott volt az utolsó felbontott doboz, feltehetően már meleg sör.

Végül a Bëlga utolsó közösen kiabált száma után döntöttem az indulás mellett, ami egyes keményvonalas bulizóknak még csak az este kezdetét jelentette, azonban én még tartogatom az energiáim a többi napra is, hogy minél többet lássak és halljak.