Utólag nem is bántam, hogy első nap csak később jutottam ki a Partfürdőre, mint terveztem, mert tényleg rögtön belecsöppentem a programok sűrűjébe, és a lendület, amit ez adott, sokáig kitartott. Így a társasággal – közösen előre megalapozva a hangulatot – nagyjából este nyolc körül értünk a buliba. A Borsodi Nagyszínpadnál éppen vége lett a Wellhello-koncertnek; a Belvárosi híd irányába haladva hatalmas tömeggel találtuk szemben magunkat. Egy kisebb felfedező kör után tábort vertünk az SZTE Színpad jobb oldalánál kihelyezett foteleknél, ahonnan remek rálátásunk volt az éppen kezdő Supernem koncertjére. Ez a pont egyébként praktikus találkozóhelynek bizonyult, ám népszerű is volt: alig keltem fel a fotelemből, amikor már morcos arccal és noszogató mozdulatokkal közeledtek a helyem felé.

Nekiindultam a másik irányban is felfedezni az eseményeket, hiszen több izgalmas koncert is folyt egyszerre, és kár lett volna lemaradni. A bp Nagyszínpad felé haladva láttam néhány vállalkozó kedvű embert sorban állni a „hánytató-hintánál” (valószínűleg nem ez a hivatalos neve, de mi más funkciója lehet egy ilyen játéknak egy fesztiválon?), és egy dodgemkör is éppen véget ért, ahonnan közepesen megszédült, de jókedvű lánycsapat botorkált ki.

A színpadot elérve még elcsíptem az Esti Kornél-koncert utolsó dalait, szuper volt a hangulat. Elindultam visszafelé a találkozópontra, de azért még belestem a CIB Bank Arénába, ahol Nemazalány×Sofi volt műsoron, és inkább a fiatalabb korosztály volt a közönségük nagyrésze. A csillámtetkós stand előtt sétáltam tovább – amivel egyébként is szemezek már az első nap óta, de még nem szántam el magam – és végül visszatértem a fotelekhez.

Összeszedtük a társaságot, és megcéloztuk – ezúttal közösen – a bp Nagyszínpadot, ahol már javában tartott a Magna Cum Laude-koncert. Sikerült bejutnunk viszonylag előre a tömegben, úgyhogy becsatlakoztunk a táncolásba is. Aztán egy ponton megszakították a műsort, hogy stílszerűen egy tortával ünnepeljék meg a SZINezd újra című egyik legismertebb daluk tizenöt éves születésnapját, és ezek után a közös éneklés sem maradhatott el. Elhangzott a szintén közönségkedvenc Pálinka dal is. A koncert vége egy közös képkészítéssel zárult, ezután elkezdett feloszlani a tömeg. Még elballagtunk a túlvégre, ahol Tom Greenan már színpadon volt, de annyira elfáradtunk a nagy járkálásban, meg az ugrálásban a koncerten, hogy lassan a kijárat felé vettük az irányt.

Láttam még, hogy nagy buli volt az Ivan & The Parazolnál is, de inkább eltettem magam mára. Ezen a napon is jobbnál jobb programok voltak, de valamennyire azért érződött, hogy sokaknál kopott kicsit az első napi lendület, akik szintén több napra próbálják beosztani az energiájukat.