Vannak dolgok, amiket az ember szeret csinálni akkor is, ha nem igazán tudja, nem igazán ért hozzá. És vannak azok a dolgok, amiket kötelező csinálni azért, hogy dolgozhasson az ember, ekkor pláne nem számít, mennyire tudja, érti azt, esetleg szereti-e egyáltalán.

A játékvezetői labdarúgókupa, a Sípmester Fesztivál a fenti két állítás metszetében van:

• a bírók értenek a labdarúgáshoz
• azért, hogy játékvezetőként dolgozhassanak, kötelező focizni is.

Ugyanis a versenykiírás szerint „a tornára az NB I-es (profi) játékvezetők kivételével a 2022/23-as bajnoki év őszi szezonjában az országos férfi nagypályás játékvezetői keretekbe (NB I, NB II, NB III) sorolt megyebeli játékvezetők, illetve asszisztensek minimum ötven százalékát nevezni kötelező”.

Szóval voltak szép számmal a pályán, akiknek csinálni kellett. Persze ez nem zárja ki, hogy szeretik is csinálni, hogy tudják-e – nos, ez jó kérdés. Az biztos, hogy ottjártunkig délelőtt kétszer fordult a mentő, és hogy azt éreztük, valójában egy rozsdás korlátnál könyöklünk valamelyik mennyei megyei bajnokit figyelve. A lelkesedésre, a küzdeni tudásra nem lehetett panasz, az ütemérzékkel viszont néha voltak gondok, ezeket az odalépéseket bánták a bokák.

A tizenkilenc megye és a főváros játékvezetői négy ötcsapatos bajnokságban húsz perces futóóra mellett két pályán zavarták le ma a csoportköröket – itt az összes eredmény, itt meg a tabellákat böngészhetik.