Sokszorosan veszi vissza a kormány a választási osztogatást – Lakner Zoltán jegyzete

Nemhogy ötödannyiba kerül az orosz gáz Magyarországnak, mint másoknak, de időről időre mi vesszük az egyik legdrágábban. Egyszer tényleg tisztázni kellene, mégis mi a magyar érdek Moszkva támogatásában.
Lakner Zoltán

2022. augusztus 05. 15:29

Sokszorosan veszi vissza a kormány a
választási osztogatást – Lakner Zoltán jegyzete

A Népszava szerdai cikke alapján még drágább is olykor a Magyarország által vásárolt orosz gáz, mint a világpiaci, nemhogy az ötödébe kerülne. Az egyötödös állítást Vlagyimir Putyin tette február 1-jén, amikor Orbán Viktor legutóbb Moszkvába látogatott. A magyar kormányfő sem akkor, sem később nem cáfolta az elnök valótlan szavait, ellenben az orosz gázt a rezsicsökkentés biztosítékaként mutatta be a hazai választópolgároknak. Ily módon az orosz kapcsolat a magyar választási kampánynak már akkor a középpontjába került, holott még ki sem tört a háború. Azóta Orbánék rendre nem az orosz agressziót, hanem az annak megfékezése céljából hozott európai szankciókat okolják a gazdasági nehézségekért. Orbán például nem átallott még vétófenyegetést is bevetni arra az esetre, ha az EU korlátozná a Putyinhoz hűséges Kirill pátriárka hozzáférését dollármilliárdos külföldi bankszámláihoz. 

 

A sokat emlegetett tusványosi beszédben Orbán úgy beszélt az európai országok energiafüggéséről, minthogyha az Amerikától való függés fenyegetne, és a szuverenitás nagy csatájának eredménye volna, hogy Oroszországtól energiahordozókat vásárolhatunk: 

 

„nem akartuk magunkat függőségbe hozni az amerikaiaktól. Nem szép, de szokták mondani maguk között az európai politikusok, hogy jenkit fogtunk, de nem ereszt. Nem nagyon akarták ezt az állapotot fenntartani, ezért, ameddig lehet, megpróbálták megvédeni a német-orosz energiatengelyt, vagyis hogy energiát Oroszországból is tudjunk behozni Európába. Ezt éppen most veri szét a nemzetközi politika.”

 

Ezek egy olyan miniszterelnök szavai, akinek az országa 85 százalékban függ az orosz gázszállításoktól, és ahol kirívóan keveset tettek az energiatakarékosság és a megújuló energiák használata érdekében, hogy ezt a függést csökkenthessük. Holott temérdek uniós pénz állt volna és állhatna ma is rendelkezésre ebből a célból. 

 

Ugyanennek a miniszterelnöknek a külügyminisztere – miközben az uniós ügyekben is illetékes, igazságügyinek nevezett miniszter éppen azt ígéri az EU-nak, hogy az onnan remélt forrásokat az orosz gázfüggés felszámolására fordítjuk – elsőként Moszkvába látogatott, hogy „alternatív” gázforrás után nézzen. Még ha igaz is lenne, hogy Oroszország nélkül nem lehet 700 millió köbméter plusz földgázt beszerezni, akkor is az a helyzet, hogy az oroszon kívül más beszerzési ötletről nem lehetett hallani Szijjártótól. 

 

Mindeközben a németországi árszintet meghaladó piaci árat terhel a kormány a lakossági fogyasztásra, azt pedig aligha kell ecsetelni, hogy milyen jelentős különbség van a német és a magyar jövedelmi viszonyok között. 

 

Sokszorosan veszi vissza a kormány a választási osztogatást. A szja-visszatérítés jelentős részét, egészen pontosan az egyharmadát a családok a napi megélhetésre költötték el, további 14 százalékát pedig régi adósságok kifizetésére. Számukra az egyszeri fellélegzést hozó bevételt a hosszú ideig fojtogatóan növekvő kiadások követik. A kormánynak sem forrása, sem szándéka nincs arra, hogy a rossz helyzetben lévőket segítse. 

 

Konkrét bűne ennek a kormánynak az is, hogy korábban nem fordított figyelmet és pénzt az energiatakarékosságra, például az épületszigetelésre, s ami pénzt mégis erre szántak, azt a Lázár János előző minisztersége idején hozott döntés értelmében a lakóházak helyett a kormányépületek felújítására fordították. Az is egy konkrét bűn, hogy a magyar helyreállítási tervben a kormány egész egyszerűen nem kérte az épületszigetelésre most is rendelkezésre álló tetemes összeget az EU-tól. 

 

Úgy látszik, nem alakult ki még az a klienskör, amelyen keresztül el lehetne lopni a felújításokra kapott pénzt, nem úgy, mint a gázbizniszben. Mással, mint az államilag szervezett korrupcióval ugyanis nehéz lenne megmagyarázni, mi a jó abban, ha a magyar kormány folyamatosan kiszolgálja egy más országokat fegyverrel és nyersanyaggal zsaroló birodalmat, amely még drágábban is adja el nekünk a gázt, mint másoknak.