– Legyünk tisztában azzal, hogy a művész öncélúan dolgozik, senki más nem érdekel minket, aztán ha egy kép másnak is megtetszik, pláne pénzt is ad érte, az gyönyörű – fogalmazott derűsen Stefanovits Péter az elmúlt ötven évben készült munkáit megmutatva. A Székely űrhajóról például elárulta, egy fotóval indult.

– Egy csíksomlyói zarándoklat után az erdélyi házigazdámnál hevertem az ágyon, és mert a székelyek nagyon szeretnek fúrni-faragni, fából mindent megcsinálnak, fölöttem egy ilyen esztergált csillár lógott az alacsony mennyezetről. Alulról nézve teljesen úgy nézett ki, mint egy játékrakéta. Lefotóztam, számítógépen kicsit megbolondítottam, gazdagítottam a szerkezetét, kinyomtattam, mellétettem egynémely távoli csillagokat. Így született az első székely űrhajó, nem bosszantva ezzel az ezermester székelyeket, hiszen biztosan tudnának űrhajót is faragni.

A Hegyi beszéd című sorozatról a művész elmesélte, hogy bibliai idézeteket ábrázol, és különleges technikával készült, a hipó egyik erősebb fajtájával, cloroxszal.

– Ez a képi világ a vegyészet felől indult. Ugyanis valamikor, apám nyomdokain vegyésznek készültem, de abban maradtunk, hogy mégsem leszek az, ettől függetlenül vegyipari középiskolában érettségiztem papíripari szakon. Szóval ezeket a kompozíciókat iparilag feketére festett vásznakon alakítottam ki úgy, hogy ahol kitakartam a felületet szöveggel vagy tárgyakkal, és utána lefújtam cloroxszal, az kimarta a vásznat, ahol hozzáfért, így alakultak ki a világosabb árnyalatok. Ennek a vegyszernek a gondolata onnan jött, hogy a feleségem jelmeztervező, és éppen olyan munkája volt, amihez textilt kellett öregíteni, elcsúfítani, ezért megspriccelte fehérítővel. Ez a marásos technika hasonlít ahhoz, ahogy a rézkarcot készítettük a főiskolán évtizedekkel korábban.

– 1976-ban jött létre ilyen technikával a Jelkép, erre azért emlékszem, mert az iparművészeti főiskola professzora akkor jött át a mi intézményünkbe, mondván, szeretne a hallgatóktól munkákat kiválasztani a VIT-re, a Világifjúsági Találkozóra, ami Kubában lesz. A KISZ-szel és a párttal egyeztetve visz a magyar VIT-delegáció exkluzív ajándékokat. Többek között az én képemet is kiválasztották, sőt a legnagyobb meglepetésemre végül el is vitték, csak azt a címet adták neki, hogy A teher. Nyilván a munkásosztály nehéz életét ábrázolták vele, hisz az legalább olyan nehéz volt, mint Krisztusnak a keresztjét vinni – tette hozzá nevetve Stefanovits Péter.

Egészen más, fotós kollázs technikával készült a Róma sorozat.

– Néha az ember hosszasan gondolkodik egy ilyen sorozaton, az összetettségén, a lényegén, de itt nem ez történt, ez egy alkalom szülte egyperces ötlet volt. A nejem valamilyen darabhoz készített maszkokat, nekem meg eszembe jutott, hogy felteszem, hozzá körbetekertem magam lepedővel, mint egy elhízott római patrícius, különböző klasszikus és szokatlan tárgyakat fogtam a kezembe, a feleségem meg lefényképezett egy semleges háttér előtt. Megnézve a képeket, láttam, hogy panoptikum vagy síremléksorozat lehetne. Vadásztam a temetőkben patinás síremlékeket, amiknek a talapzatát lefotóztam, és számítógépen arra állítottam a „szobrokat”, aztán különféle háttereket is választottam mögéjük. Kiemeltem azokat, amik tetszettek, így állt össze a sorozat.