A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet igazgatója szerint beléptünk a poszthegemoniális világrendbe, abba, amelyikben a világpolitika több szereplője igyekszik megkérdőjelezni az Egyesült Államok korábbi egyeduralmát.

Tálas Péter értelmezése szerint az orosz-ukrán konfliktus globális szinten az Egyesült Államok és Oroszország proxiháborújaként is értelmezhető, ennek az a lényege, hogy a fegyveres konfliktusban a nagyhatalmak nem közvetlenül, hanem a helyi hadviselő feleket támogatva vesznek csak részt. 

Emellett ez egy érdekszféráért folyó harc is, és ami a legnagyobb dráma, hogy egyben egy honvédő háború, mert Vladimir Putyin egy nemzetállamot, mi több, egy egész nemzetet akar felszámolni. 

Egyre többen szeretnék megváltoztatni az elmúlt harminc évben kialakult erőviszonyokat

– Az orosz-ukrán háború egy poszthegemóniás konfliktus. Létrejötte mindenekelőtt annak tudható be, hogy az amerikai és általában a nyugati hatalmi képességek relatíve meggyengültek. Az az Egyesült Államok, amelyik 1991-ben győztesként került ki a bipoláris világrendből és ezért hosszú ideig egypólusú világrendszert igyekezett diktálni, most egyre inkább szembe találja magát olyan országokkal, amelyek megkérdőjelezik a status quot, és nem szeretnék továbbra is fenntartani az elmúlt harminc évben kialakult erőviszonyokat, mert az számukra nem előnyös.

Ilyen Oroszország is, amelyek meg akarja változtatni az általa egypólusúnak érzékelt és Amerika által dominált világrendet, mert úgy érzik, a hegemón hatalom már nem tudja, vagy nem akarja a jövőben fenntartani ezt a struktúrát, ezért visszavonulni kényszerül a világ számos helyéről. 

A status quot megkérdőjelező hatalmak mindig azt gondolkodják magukról, hogy ők már elég erősek ahhoz, hogy megváltoztassák a fennálló rendet, Vladimir Putyin is ez alapján döntött a háború mellett.

A status quo megkérdőjelezését mindenki a maga módján nyilvánítja ki: ki katonailag, ki diplomáciai eszközökkel, más országok pedig a gazdaság vagy a kereskedelem révén.

Oroszország ukrajnai agresszivitása a gyengeség jele, ugyanis a modern érdekérvényesítési eszköztárban a katonai erő a sor legvégén van: ha már nincs gazdasági erő, nincs szankció, nincs diplomácia, nincs soft power, akkor jön csak a háború. 

– Európában 1995 óta nem módi katonai erővel eldönteni dolgokat – mondta Tálas Péter, majd hozzá tette, az orosz-ukrán háború egy világkonfliktus, mert egy atom nagyhatalom indította, de ez közel sem jelenti azt, hogy ebből világháború lesz, nem is fenyeget azzal.

Mindenkit meglepett egy kicsit, hogy Zelenszkij nem tette fel a kezét

Tálas szerint Oroszország gyengeségét mutatja az is, hogy egy év alatt egyetlen stratégiai célját sem volt képes elérni. 

– Ez azért érdekes, mert tavaly február 24-én mindenki azt hitte, ez egy öt-hat, maximum tíz napos konfliktus lesz. A fordulat akkor következett be, amikor Zelenszkij elnök úgy döntött, nem teszi fel a kezét, inkább fegyvereket kér Amerikától és ellenáll. 

Ez mindenkit meglepett: az oroszokat, akik eleve nem nagy háborúra készültek, de meglepte az ameriakat is, pedig ők számoltak a háborús forgatókönyvvel is. 

Különleges az orosz-ukrán háború azért is, mert egy nagyon különleges eszköz, a közösségi média színtéren zajlik a kommunikációs hadviselés. 

– Egy kanadai nyugdíjas táborokot például megkértek az ukránok arra, hogy adjon ötletet, hogyan tudnák megvédeni Kievet. A tábornok a Twitteren egy egész sorozatot indított arról, hogy milyen a városi ellenállás.

Tálas Péter szerint a közösségi média egyik kulcsfontosságú szereplője lett ennek a háborúnak. 

Szörnyű háborúk, de klímaváltozás mindent vihet

– Az Egyesült Államok nem azért állt bele ebbe a háborúba, mert számára olyan fantasztikusan fontos lenne Ukrajna. Számára ez egy jó alkalom arra, hogy az összes kihívójának, a fennháló hatalmi helyzetet megkérdőjelezőnek üzenjen, példát statuáljon.

Washington azért áll ki ennyire erőteljesen Ukrajna mellett, hogy ezzel törje le Oroszország ez irányú ambícióit. Ha őket vissza lehet szorítani, az valószínűleg mások kedvét is elveszi majd az efféle kísérletektől. Ezért akarja ezt a háborút végig vinni.

– Nagyon fontos kérdés az is, hogy visszatérünk-e a nagyhatalmi érdekszféra-politikához vagy megmaradunk a befolyásolási övezeteknél. Az első erőszakot, háborút jelent, és többnyire a kisebb államok megkérdezése nélkül alakulnak a dolgok, a másodikban legalább eltávozzak azt, hogy nem tárgyai, hanem szereplői vagyunk ennek az alakuló világrendnek. 

Tálas Péter szerint, ha egy befolyási övezeteken alapuló új világrend alakul ki, az jó lehet az Európai Uniónak, mert akkor a katonai erő kevésbé számít. Ez az erő ugyanis hiányzik az Európai Unióból, amelyik soha nem is lesz erős katonai hatalom, mert huszonhét állam nem fog tudni megállapodni abban, hogy egy közös hadsereget fenntartson. 

Amennyiben viszont az érdekszféra politika erősödik a világban, akkor az amerikaiak spanjai leszünk, az oroszok pedig a kínaiaké – ez a két ország fogja eldönteni, hogy mi lesz a világ sorsa. 

Vajon meddig tart ki az ellenállás és a nyugati támogatás? 

Tálas Péter szerint a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a Nyugat részéről az ukránok támogatása sokáig ki fog tartani, mert a NATO-tag balti és kelet-európai államok számára Ukrajna talpon maradása biztonsági egzisztenciális kérdés.

Tálas Péter előadása végén azt mondta, minden hatalmi törekvést és ambíciót zárójelbe tehet a klímaváltozás, ami a legnagyobb veszélyt jelenti az emberiségre. 

Fotó: Tálas Janka