Külön vitát érdemelne, ha lenne még kedvem ezekhez a körökhöz, hogy miként derül ki mindig pár kérdés után, hogy a nemlétezőt követelik azok, akik a magyar biznisz és kultúra különböző színterein térdelőrajtban várakozó, valamint a Londonban a csak ide jegyüket markoló, kitántorgott nyugatos szakemberek kormányát óhajtják egybekommentelni. Kommendálni, akár. De ezt most spóroljuk meg, ez nincs.

Ami van, az két opció.

• Az egyik a kivárás, a romlás virágai. A NER marad, erre a ciklusra és a következőre is, ki tudja, meddig, de egyfelől megeszi a természetes kopás, másfelől meg adott ponton túl képtelen lesz trendszetter maradni, nem tanul, sőt, rosszat húz, megborul, sérül, elagg, és közben a nemzetközi konstellációk is a hátrányára változnak, például Putyin is kieshet egy kórházi ablakon. Ez idő alatt pedig felnő egy-több olyan generáció, amelynek már tényleg köze sincs a 2010 előtti vergődésekhez, de még az azóta bemutatott összefogási bohózatokhoz se. Előnye és hátránya is az, hogy csak Orbán birodalmát ismeri, onnan akar és tud elrugaszkodni. A minap influenszer-eszközökkel, médiaképesen bemutatott tüntető diákok képe is azért ilyen erős, mert nekik még tényleg semmi bűnük vagy felelősségük nincs e helyzetben. Na, akikről én beszélek, azok meg még öttel-tízzel fiatalabbak. Ha úgy 2030–2034 körül leváltják Orbánt, már adhatják ők a derékhadat. Pompás lenne.
• A másik opció viszont új eszközökkel, új taktikával akár, de maradni a régi missziónál: minél előbb, tehát bármi áron, de leváltani Orbán Viktort. Onnantól viszont a rátelepedési kritikának semmi értelme.

A politikusmentes civil politizálás fából faragott vaskarikája talán a Milla idején volt a legcsillogóbb (mely mozgalom egyebekben rengeteg értékkel bírt és tényleg kár érte). Az azóta eltelt évtized tanulsága, hogy amennyiben a legfontosabb tényezőnk az idő, ha a lehető leghamarabb akarjuk leváltani Orbán Viktort, akkor abból nem lehet kihagyni „a” politikusokat. Gyurcsány Ferencet sem. Sőt. Ha nincs fontosabb ügyünk, mint a mielőbbi kormányváltás, akkor nem tudunk semmiféle politikai „rátelepedést” kritizálni. Akkor minden tüntetésnél cél, hogy kormányellenes tüntetés legyen; minden hír és vélemény, ekképp műfaji különbözőségüket is felülírva kormányellenes üzenetet kell átadjon. Akkor úgy kell eljárnunk, mint a tűzoltónak, aki beveri az ajtót, letépi a függönyt, nem gondol az egyéb kárral, hogy mielőbb el tudja oltani a tüzet.

Politikusmentes rendszerváltás emígyen tehát nem létezik, legfeljebb a résztvevők politikussága a rendszerváltással magával veszi kezdetét. Ha viszont emellett gyorsan is akarjuk, akkor még az is kizárt, hogy pusztán nullkilométeres politikusokkal oldjuk meg. Mondjuk ki: 2026-ban még csak MSZP-s, DK-s, LMP-s, jobbikos, párbeszédes és momentumos politikusokkal együtt lehet kormányt váltani. Hogy milyen kormány lesz az, azt meg pont az idáig vezető út okán fölkérdezni is aljas fideszesség, amit a Rogán mondott tollba.