Erre azért emlékszem pontosan, mert a sorban előttem álló öregúr azon viccelődött, hogy miért nem emelte meg még 10 forinttal, mert akkor ismét fiatalnak érezhetné magát: amikor 3,60 volt a kenyér. Most meg már 1000.

• Azt Orbántól tudjuk, a kormány célja, hogy az infláció az év végére egy számjegyű legyen.
• Azt magunktól is tudhatjuk, hogy az egyszámjegyű (azaz a tíz százalék alatti) infláció nem azt jelenti, hogy megáll az áremelkedés, csak a drágulás üteme mérséklődik valamennyire.
• Azt azonban szintén magától Orbántól tudjuk, hogy nem arra kell figyelni, amit megválasztása érdekében mond, hanem arra, amit valójában tesz.
• Azt meg – ha mástól nem – Matolcsytól tudjuk, hogy bármennyire is hangoztatja ezt a célt a kormány, illetve személyesen Orbán – semmit nem tesz ennek érdekében. Sőt, a jegybankelnök is úgy látja, hogy a kormány intézkedései nem az infláció csökkentése, ellenkezőleg, a növelése irányába mutatnak.

Például már az is, hogy 300 milliárd forintról 1000 milliárdra növelte a kormány által a cégeknek állami támogatásként kiosztható összeget.

Ez egyszerre fogja növelni a költségvetés hiányát, ennek finanszírozási igényét, tehát az államadósságot, és mivel a forint árfolyamromlása csak magas kamatok mellett állítható meg/mérsékelhető, az állam által párhavonta felvett többszázmillió eurós hitelek eredményeképpen a költségvetés kamatkifizetései drasztikusan megnőnek: a 2015-ös 300 milliárdról 2024-re 3300 milliárd forintra.

Ez éppen – és véletlenül – akkora összeg, mint amekkorát a Fidesz-kormány kiszórt a népnek a tavalyi választási kampányban, és amelyik még Matolcsy szerint is elindította az inflációs folyamatot.

Orbán csütörtökön arról beszélt, ő nyugodtan van, mert a kamatokat csak néhány év múlva kell törleszteni. Tehát a Fidesz gyerekvédelmi hevületében pont a gyerekeket fosztja ki, mert amikor felnőnek, nekik kell majd fizetni az állam most felvett adósságának akkorra felhalmozódott kamatterheit.

• Hacsak le nem lépnek addig külföldre.
• Vagy össze nem dől az egész Patyomkin-attrakció akkorra, mint ahogy a Kádár-rendszer tette.

A kínai artista pörgeti a rudakon a tányérokat, majd leesik az első, és sorban követi a többi. Ironikus, hogy Orbánnak ezt a mutatványát éppen Kína finanszírozza. Persze nem ingyen, hanem megfelelő juttatásokért cserébe.

Matolcsy szerint a kormány totálisan fogalmatlan, amit eufemisztikusan úgy írt körül, hogy nincsenek mérhető gazdaságpolitikai céljai. Ezt állítása szerint neki Orbánnak azzal indokolta, hogy „ha mérek, veszítek”.

Ezzel szemben kívülről az látszik, hogy a kormánynak igenis vannak gazdaságpolitikai céljai: rajta maradtak a voluntarista növekedésfetisiszta trekken, amiről pedig látva működésképtelenségét maga Matolcsy, ennek éceszgébere, az unortodoxia atyja is leszakadt már másfél-két éve.

Ezek árát persze főként a választók fizeti meg. Az infláció a lakosság kizsebelése. Jövedelemtranszfer a vásárlóktól a cégek, az emelt adókon keresztül a kormány, onnan pedig a klientúra, a Lölők és a kínaiak felé.

Az nem is kérdéses magas infláció kimondottan jó a kormánynak, ezért nem érdekelt a mérséklésében.

• Növeli (puffasztja) ugyanis a forintban nominált GDP-t, elértékteleníti a forintban felvett államadósságot (márpedig 8–10 éve átálltak a devizáról a forint-állampapírra, amiben a középosztály széles rétegei tartották lelkesen a megtakarításaikat), továbbá növeli az állami bevételt.
• A kivetett különadók, az infláció-felpumpálta áfa-bevétel, és az EU-pénzek elmaradása miatt felvenni kényszerült kínai hitelek miatt többezer-milliárdos nagyságrendű szabadon, minden kontroll nélkül elkölthető pénzekhez jutottak.

Finanszírozhatnák belőle mondjuk az állam működését is, de azok nem ők lennének. Az Uniótól várják például a tanári béremelés fedezetét, amit nem kapnak meg az iparszerű lopás miatt, ami ellen azzal védekeznek, hogy az oktatás tagállami hatáskör, nincs hozzá köze Európának.

De ha nincs, akkor miért várják el, hogy az EU finanszírozza?

A kormány uniós pénzek hiányában az infláción keresztül a magyar lakosságot fosztogatja: gyakorlatilag kiszervezték az adóbehajtást a kiskereskedelemnek.

És ez mindenkinek megfelel így. A helyzet addig marad fönn, amíg a jelentősen nem kezd csökkenni a Fidesz támogatottsága. De nem kezd.

Mivel megúsztuk a telet, bár a családi házak lakói a tavalyihoz képest azért milliós nagyságrendű ráfizetéssel, a nép egy komolyabb hányada kezdi úgy látni, jó irányba mennek a dolgok: a kormány megígérte az infláció csökkentését, minden rendben lesz itten, mindenki meglátja.

A lakosság egy jelentős része lelkesen asszisztál saját kifosztásához, mert Gyurcsány, Soros, Brüsszel, a szankciók, migráncsok, dzsenderek, valamint a gonosz ukránok, akik nem voltak hajlandók a fejüket önként a hurokba dugni.

Az ne tévesszen meg senkit, hogy közben szemlátomást tele vannak a boltok (bár a statisztikák már a kiskereskedelmi forgalom csökkenését jelzik). Nagy inflációs várakozások esetén ez természetes. Mert még most érdemes elkölteni a pénzt, megvenni a szekrénysort, a kocsit, a tévét, a babkonzervet, holnap úgyis minden drágább lesz.

Orbán pedig látja, hogy a dolog működik. Mondja, amit hallani akarnak tőle, és teszi a szöges ellenkezőjét.

• A kormányban saját maguknak mondanak ellent az infláció-csökkentés ügyében. Ha ugyanis azt a szankciók okoznák, a kormány nem tudná csökkenteni.
• De mivel nem a szankciók okozták, hanem maga a kormány, akár csökkenthetné is, ha akarná. De persze nem akarja, esze ágában sincs. Jó neki ez a helyzet.

Ezt ők is látják, de majd importálunk 500 ezer embert – mondta Orbán, ami gyakorlatilag lehetetlen.

• Egyszerre panaszkodni a munkaerő-piac feszítettségére és iparfejleszteni – ellentmondás.
• Egyszerre panaszkodni az energiaárakra, majd gázerőművek építését bejelenteni – ellentmondás.
• Egyszerre pörgetni a keresletet és inflációcsökkentésről beszélni – ellentmondás.

Kínának amúgy az államháztartás hiányának finanszírozásért cserébe adunk kamatot, továbbá ezen túl állami támogatást az akkugyárakhoz, amelyek termékeit egyúttal vámmentessé is tesszük, mert beengedjük őket az Unión belülre. Ehhez még hozzájön a víz- és energiaigény, amit szintén Magyarországnak kell biztosítania.

A tankönyvek ezt régebben gyarmatosításnak nevezték volna, ahol a kolónia fizeti meg a gyarmattartó gazdasági fejlődésének költségeit, amelynek hasznából semmiben nem részesül. A papíron felpumpált GDP-t nem lehet se megenni, se elkölteni.

Mivel a Kelet-Magyarországra telepítendő akkugyárak már egy eleve munkaerőhiányos területen létesülnek, ez növelni fogja a keresletet és emelni a béreket. Ami elvileg jó hír, gyakorlatilag viszont tovább hajtja majd az inflációt.

Ha ezt a kormány nem látja, akkor totálisan inkompetens. Ha látja, de az ellenkezőjét állítja, akkor meg hazudik.

Jelen állás szerint az árnövekedés itt nem állhat le: minden az ellenkező irányba mutat. Emiatt már az is kérdéses, hogy a mérési metodika megváltoztatása nélkül, még a bázishatással együtt is lehet-e egyáltalán egyszámjegyű az infláció az év végére.

De ha az lesz is, az még nem jelenti, hogy megáll az áremelkedés, csak az üteme mérséklődik némileg.

Az egyszámjegyű infláció, mint cél, amúgy éppen azt a helyzetet jelentené majd, ahol pillanatnyilag Nyugat-Európa tart, és amit a kormánypropaganda lelkesen pertraktál akként, hogy történelmi csúcson az infláció.