Zaporozsec Bt, azaz baráti társaság tiszteletét tette Szegeden

Tizenegy éve alakultak, a mostani a tizedik találkozója a hazai Zaporozsec tulajdonosoknak, akik pontosan tisztában vannak vele, hogy nem ez minden idők legsikerültebb autója. Ám az is világos, hogy valaha volt szovjet ipar termékét is lehet szeretni.
Bod Péter

2022. július 23. 18:20

Zaporozsec Bt, azaz baráti társaság tiszteletét tette Szegeden

Szombaton koradélután érkezett a Zaporozsec-karaván Kiskunfélegyházáról Szegedre, ahol a Széchenyi tér fáinak hűvösében felsorakoztak. Tizenöt éve kezdett szerveződni ez a társaság, és szervezettségüket jelzi, hogy az idei hazai találkozóra hat Zaporozsec érkezett Németországból, annak keleti feléből.

 

Az autók, és ezen belül a Németországból érkezetteket műszak állapota jelzi, hogy közülük öt lábon, egy pedig tréleren tette meg az utat – mondta érdeklődésünkre Szász Attila, a Zaporozsec Baráti Társaság egyik vezetője, a mostani találkozó szervezője.

 

A valaha a Szovjetunióban, majd Ukrajnában készülő autókat 1958 és 1994 között gyártották, és összesen 3 millió darab készült belőlük. Magyarországon ebből mindössze 12-13 ezer darabot értékesítettek, és ez is jelzi, hogy finoman szólva nem volt ez volt a legkedveltebb márkája a hazai vásárlóknak.

 

A miértről Sipos Tamás, a Zaporozsecek talán legnagyobb ismerője a Szeged.hu-nak elmondta, hogy 1960-as évek legelején készült ZAZ–965 és ZAZ–965A típusjelzésű autókat az akkor működő, a kereskedelmi engedélyeket kiadó hazai szervezet, a KERMI nem engedte be az országba, így azokat forgalmazni nem lehetett. 

 

 

A Fiat 500-as emlékeztető konstrukciót ezért nem ismerhetik a magyarok. A mostani szegedi találkozón derült ki, hogy egyetlen példány van ebből forgalomban az országba. Ez a példányt itt is volt. 

 

A magyarok számára ismert Zaporozsecek forgalmazása 1970-ben kezdődött el itthon, és mindössze 1982-ig tartott. Már a kezdet sem sikerült fényesre, mert 1972-ben műszaki problémák miatt leállították a fogalmazást, amit jó fél év múltán oldottak fel. 

 

Vélhetően a kereslet drasztikus megcsappanása miatt szüntették be 1982-ben az autó hazai forgalmazását, ezt támasztja alá, hogy ezt követően még tizenkét évig gyártották. Annyira nem volt keresett autó a Zaporozsec – tudtuk meg Szász Attilától, hogy az 1980-as évek legelején várólista nélkül azonnal hozzá lehetett jutni. A MERKUR-korszakban ez szinte példátlan volt.

 

A szovjet képlet egyszerű volt annak idején: egy olcsó, megbízható népautót kellett az ottani mérnököknek tervezni. A második széria 1200 köbcentis motort kapott, ami 40 lóerős volt, és ahogy Szász Attila elmondta ezzel 80-90 kilométeres utazó sebességre voltak képesek az azóta megszűnt német autómárkára, az NSU küllemére emlékeztető autók.

 

 

Sok volt velük a műszaki probléma, 100 ezer futott kilométer után a motort fel kellett újítani, de ez inkább gyári adat volt, mert valójában 60-80 ezer futott kilométer bírtak az autók.

 

Magyarországi sorsát az is megpecsételte, hogy pocsék volt az alkatrészellátása, és a hazai szervízek nem készültek fel azok javítására. 

 

Az autónak soha nem volt nagy presztízse, de az igazi mélyrepülése az 1990-es és a 2000-es évek elejére esett, amikor szó szerint semmit nem ért a Zaporozsec. Ma viszont egy felújítás előtt álló autót egymillió forintért lehet megvenni, amire nagyjából másfél-kétmillió forint rákölt a gazdája – tette hozzá az elmondottakhoz Szász Attila.

 

Minden évben az ország más pontján rendezik meg a Zaporozsec-találkozót. A mostaninak azért részben Szeged a helyszíne, mert a szervezője, Szász Attila kiskunfélegyházi. A gyűjtők ott találkoztak, onnan Kunszállás és Kistelek érintésével jutottak el Szegedre.

 

 

Szeged azért is fontos hely számukra, mert a Deák Ferenc utcában itt található Zápor József Kávézó, ahol egy félbevágott Zaporozsec jelzi, hogy mivel vállal közösséget a szórakozóhely. (A hajdani szlengben Zápor Jóskának nevezték a Zaporozsecet.)

 

Ide egyszer minden Zaporozsec-tulajdonosnak el kell jutni, ez bakancslistás hely nekik – hallhattuk a szervezőtől.

 

Hogy a nosztalgia mennyire jelen van, éppen a bizonyította, hogy a rekkenő hőség ellenére a Széchenyi téren sétálók közül nagyon sokan voltak kínácsiak a zömmel ötven éves autókra.

 

Legendaoszlatással kell zárni. A Zaporozsec motorja önálló fejlesztés, nem a T54-es szovjet gyártmányú harckocsi indító motorja. A viszonylag alacsony teljesítmény (40 lóerő) annak is betudható, hogy ennek az autónak a 72-es oktánszámú benzinnel is üzemképesnek kellett lenni. A kompressziós viszonyok miatt ez kompromisszumokat igényelt.

 

Jó volt néhány percre a múltba nézni a Széchenyi tér fái alatt. Autótörténeti pillanatokat éltünk át.